Plasztik aida

Volna egy kérdésem, kérésem: nincs valakinek felesleges átlátszó vagy fehér plasztik aidája amit szívesen eladna nekem?

Vallomással is tartozom: bár nagyon örülnék ha valaki jelentkezne, de jól gondoljátok meg a felajánlásokat. Ugyanis jelentem Budapest szép nagy területén az Éva Kézimunka üzletben karácsony óta nem volt és ők a nagyker. Ebből kifolyólag sem Újpesten, sem a Meseboltban nincs     :-(  Én nem is ígérik hogy lesz, lévén az Éva nem hoz be bizonytalan ideig. Égnek állt a hajam amikor megtudtam.

Tehát ha valakinek van felesleges, vagy tudja hogy lehetne rendelni valahonnan azt nagyon szépen megköszönném.

Elindult a válság a passziónkban is egyébként, a Meseboltban a Vénusz fonal darabja 120 Ft, és a kreatív boltok szinte üresek. Holnap lefényképezem mit adtak "ócsón" az Üllői úton lévő üzletben ahová a felhőszakadás miatt bemenekültem. De ott is már nem volt zsugorka, alig volt festék, a kiadványok is hiányosak voltak. A Meseboltban megtudtam hogy van új könyv a Tildából, de csak még norvégul és méregdrágán.

Egyébként ebbe a maciba szerettem bele és ez kerülne a plasztikra .

 

 

Michael Jackson

Ma reggel amikor meghallottam hogy elment elgondolkoztam. Én sohasem voltam nagy Jacko fan, de valahogy az én életem során egy idol volt. Kb. talán mint az idősebbeknek Elvis.

El kell ismerni tudott énekelni, és jó számai voltak. A fehéredését nem tartottam normálisnak, node én sem vagyok ugye az minden tekintetben . Voltak gondjai a gyerekekkel is. Tehát mint ember biztosan nem lett volna a barátom, de mégis része volt az múltamnak. Istenem hányan utánozták a mozgását, talán tőle eredt a break őrület is.

Ha van kedvetek meséljetek, csak én érzem korszaki idolnak vagy esetleg ti is?

Sajnos hosszú betegség után meghalt Farrah Fawcett is, aki Charlie angyalkája volt. Ő tényleg nem volt az életem része, de nagyon szépnek tartottam.

 

 

 

 

 

 

Már készülődöm :-)

... hogy mindenkihez eljuthassak, szép hímes tojással és csoki nyuszikkal .

Legyen mindenkinek boldog és vidám hosszú hétvégéje! Egyetek, igyatok, mulassatok jókat! Aki szereti a locsolókat annak sok vendéget, aki nem annak erős nyomást a slagba az elűzéshez .

Nyuszipuszival,

egy duci Nyuszi

 

 

 

Happy Easter!                         Buona Pasqua!

 

Olvasós játék

Cili engem is kiszemelt.

A játék lényege: nevezz meg 5 könyvet, amit 2008-ban olvastál, és add tovább a stafétát 5 másik embernek. Be kell linkelni a kiválasztottaknak hogy kiszemeltek lettek .

A 2008-ban olvasott könyveim (többek között):

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni    és   11 perc

Jostein Gaarder: Sofie világa  (filozófiai könyv, Sofie kutyánk is ez után kapta a nevét)

Miriam Fields-Babineau: A kutyakiképzés alapjai

Vavyan Fable: Kyra Eleison

John Grisham: Csodatévő

Járai Zsigmond: A pénz beszél

 

Ez már 6 könyv, de talán ezek voltak a fontosabbak. Mégsem, a legfontosabb:

HVG Adó 2008  kiadvány volt .

Az én jelöltjeim: Mucika, Lappapilon, Csicsóné, Carol, Ágnesördög

 

Mea culpa...

...avagy bocsánatot kérek mindenkitől hogy ennyir eltűntem ! Néha bele-bele olvastam a blogjaitokba, de a kommentekre már nem volt agyi kapacitásom.

Pedig hiányoztatok ám nagyon ! Valami őrült ötlettől vezérelve az év második felére elvállaltam egy kijárós munkát és heti egyszer szerdánként ott könyveltem a cégnél. Ez nem is lett volna baj ha a cég közben nem akar összeolvadni, ha tudják hogy mit akarnak, ha a másik cég is tudja hogy mi kell csinálnia és nem utolsó sorban a feltöltéshez az adatokat nem a határidő előtt egy nappal közli. Egyszóval nem igazán értem rá gondolkozni az utóbbi időben.

De közben azért rácsodálkoztam a karácsonyi készülődésben mutatott ajándékokra és díszekre, olvastam hogy tündérek pl. Cilinek visszajuttaták a kártyájáról tévesen levett pénzt, s a szomorú dolgokat is. Majd minden ajándékkal elkészültem hímzésben karácsonyra, szegény Dana várja még nagyon a meglepijét (dolgozom rajta ). Családi ajándékok tegnapig még semmi nem volt, ma már talán egy kicsit előrébb tartunk. Dekorálását a lakásnak úgy-ahogy elkészítettem, díszkivilágításunk az idén is van.

Így Karácsony előtt egy nappal szeretném mindenkinek megköszönni hogy itt lehettem, hogy olvashattalak benneteket. Rengeteget tanultam tőletek, sokat is kaptam akár mintában akár ötletben. Vígasztaltatok amikor bánatos voltam, velem örültetek amikor örültem.

Ezzel a fura Sofie képpel kívánok mindenkinek:

Boldog Karácsonyt! Merry Christmas! Buon Natale!

Halloween

Még mindig nem a "kipécéztek" játék bejegyzésem következik, azon még gondolkoznom kell. Arról mesélnék inkább hogy milyen volt a péntek esténk. Sokan tudjátok, de azért leírom egy faluvégi parkfaluban lakunk, ahol inkább a középosztály építkezett. Én szeretem az ünnepeket, főként a vidámakat, ezért nincs ellenemre ez az ijesztegetős amerikán ünnep sem. Tudom hogy ez nem igazán illik a mi kultúránkba, de talán ez még a legkisebb vétek.

Két évvel ezelőtt kezdődött a vándorlás, akkor még csak egy csapatnyi legény jött a cukorért. Ez az ami nálunk nincs sosem. Sütik és cukros vizek vannak, de cukor nincs. Mit volt mit tenni, kaptak nyuszicsokit még húsvétról. Túlélhették ezt a kalandot, mert aztán tavaly is jöttek. De vakra futottak mert én bár nagyon készültem, de elszámoltam magamat és csak november 1-én érkeztem haza a nagyitól. Egy kazal cukor rajtunk ragadt (még most is van belőle).

Ebben az évben aztán nagyon készültem, vettem egy csomó előre becsomagolt cukrot, kitettem egy ijesztő mécsestartót világításnak a kapura, a másik tartó oszlopra a boszi sapkáim egyikét és a postaládára cukorból nyakláncot. Sötétedés után aztán megjelent az első csapat. Egy tucat kispasi ijesztő álarcban követelte a cukrot vagy átkot szór ránk. Ez jó vicc mert én meg boszi vagyok (ezt majd a kipécéztek blogban), de most kivételesen nem a boszi sapkámat, hanem a világítós ördögszarvaimat öltöttem fel a fogadásukra. Kérdezték mennyit vehetnek, mondtam hogy amennyit akarnak, így az egész tálat kiürítették. Sofie nem hazudtolta meg magát, ő volt a legijesztőbb az ugatásával . A Papám közölte hogy ennyi volt, egy csapat érkezett tavaly is. Feltöltöttem biztos ami biztos megint a tálat a maradék cukorral és leültem hímezni. Nem telt el fél óra, újabb csengetés. Sofie rohan mert már az első alkalommal sem értette hogyan is van az hogy nem hoznak kaját hanem visznek?! Ekkor jött 3 boszi, ők mint ahogy egy lányhoz illik illedelmesen vételeztek a cukorból. Jó gondoltam akkor beleteszem a tálba a tejkaramelláimat amit magamnak vettem nosztalgiából. Esmét hímezni kezdtem. Látom ám hogy Sofie már fülel és indul ugatni mert amit gyerek hangot hallott gondolta újabb csapat jön a szajréért. Nem tévedett, megint egy csapatnyi gyerek. Már alig tudtam a szarvaimat felkapni oly gyorsan hogy ne szaladjanak el a mi házi rémünktől. Ők már a végét kapták 3 szem cukor maradt a kis ördögök után.  Lazán megjegyezték hogy ők kapták ma a legtöbbet, amit ott nem értettem csak akkor amikor bejöttem: az első csapat jött vissza kibővülve egy-két kibiccel. No gondoltam ennél több gyerek nem lakik itt, vége a busójárásnak. Végszükségre a maradék cukor mellé biggyesztettem a Magazinban is megjelent plasztikra hímzett világítós csillagokat és a boszorkányt. Nem hittem a fülemnek amikor 4-szerre is megszólalt a csengő. Kimentem és megint egy tucat gyerekkel találtam szembe magamat. Itt gáz volt már mert cukor alig, még a postaládáról is le vettük ami fent volt, így sem jutott mindenkinek. Sajnáltam őket mert voltak egészen kicsik is közöttük, de hát ekkor már este 7 óra volt, későn jöttek.

Ezek után gondoltam hogy másnapra pót Halloween-t hirdetek és kitáblázom hogy akinek előző nap nem jutott az szombaton kap csokis sütit. Aztán elment a szombat mindenfélével, nem sütöttem, lévén a Papám egy rakat kaját - köztük dobostortát - hozott a nagyitól amikor lement a temetőbe vidékre. Jött az este és csengettek. Gyanús volt amikor a zseblámpa fényét láttam a kapuban: ismét egy csapat rémgyerek. Mondtam neki hogy tegnap volt az ünnep és nekem már tényleg nincs egy falat cukrom sem. Hivatkoztak a mamájukra aki azt mondta hogy ma is az van... kattogott az agyam rendesen, mondták hogy gyümölcs is jó lesz (hahaha nálunk ilyen?), ekkor jutott eszembe hogy a nagyi küldött kis pogácsákat. A kis ördögök ennek is nagyon örültek.

Bevallom strapás volt így visszagondolva, nem is gondoltam volna hogy ennyi apróság lakik itt. Igaz mi a fenti részen lakunk ahol idősebbek építettek, nem sűrűn járnak erre cseperedők. Jövőre vehetek dupla adagot mert tuti biztos hogy megtetszett neki ez a jelmezesdi és a sok kis ál Harry Potter és Sikoly jelentkezik majd a szajréért.

Sofie azóta is azon töri az oktondi fejét hogy miként lehet hogy ezek elvihették innen a kaját . Azt azért mondanom kell hogy bár a lányok nem jöttek rá azonnal mi az ami világít, de nagyon örültek a világítós fonallal készített boszorkánynak és csillagoknak .

Holnap majd mesélek magamról is, a sok szíves invitálásnak eleget téve.

 

 

Kivételesen zajlik nálunk is az élet

Erre az időszakra időzítettem a legtöbb továbbképzésemet, hogy egyben letudhassam. Igen ám de az élet közbeszólt. Már nyáron elkezdtük keresni a szakembereket akik átalakítanák a fűtési rendszerünket. Megvettük a gázkazánt és vártuk hogy visszahívjanak. Nem egy, nem kettő, legalább 5 gázos szakival vettük fel a kapcsolatot sorban. Ránk sem hederítettek miután elmeséltük mit kellen csinálni és ők pedig ígérték hogy hívnak és kapunk árajánlatot. Aztán egyre idegesebbek lettünk amikor eltelt a szeptember fele és még mindig semmi. No most aztán a múlt héten szerdára megígérték hogy jönnek. Ezen a napon itthon maradtam, eltoltam a munkáimat hogy vigyázhassak Sofie-ra közben. Ütötték, verték a falat, húztak, vontak mindenféle drótot és csövet. Délben a főnök felhívott minket hogy estére majd kijön és csinál melegvizet és fűtést. Nem jött. Sebaj másnap jöttek a munkások, ekkor én már továbbképzesen ültem. Persze a kutya ki volt kötve az ülőbútorhoz hosszú pórázzal mert nem megbízható. Én reggel mint a középkorban a hideg fürdőszobában lavórban mosakodtam. Ámde este amikor hazaértem látom ám hogy ezek még javában dolgoznak és már hidegvíz sincs. Este 8-kor a főnök kijelentette hogy ja ő ilyen szabályzót még életében nem látott... Este fél 10-kor levonulnak, éppen van melegvíz és fűt a kazán.

Másnapra kiderül hogy semmit nem szabályoz, ha nem állítjuk le akkor addig fűt míg fel nem robban. Kikapcsoljuk, innen viszont vagy melegvíz, vagy fűtés van. A cég akitől vettük a kazánt elmondja hogy nem is tud kit kiküldeni mert senki nem ért ehhez a szabályzóhoz amit eladott nekünk. Délutánra nincs fűtés, nem kapcsol be a kazán . Én közlöm hogy ha szombatra sem jön ki senki beüzemelni a kazánt én bemegyek és irtóra ordítani fogok, mert nincs több nadrágom amit magamra vegyek. A Papám autodidakta módon gázosnak képzi át magát egy nap alatt, ekkor értük el a vagy melegvíz, vagy fűtés fázist.

Még nem fizettük ki nekik a munkadíjat, de én szívem szerint jó részét le is vonnám. Ugyanis közel sem így szerettük volna a fűtési rendszert. Erre az előző kazán is jó lett volna, s nem különben olcsóbb is.

Sofie drága . Nem bírunk vele, már bosszúból kétszeri is becsinált a szobába, először a cipőimbe ráadásul. Az ajtót majdnem szétrágta, a kilincs tiszta dörzspapír. Visít, ordít és ugat ha egyikünk elmegy. Ha mindketten távozunk egész nap az ablakban ül és tiszta kosz lesz az orrától az egész üveg. Kitaláltam hogy hívjunk hozzá kutyakiképzőt aki felméri mennyire kattant. Ugyanis nem barátkozik sem a kutyákkal, sem az emberekkel. A munkásokkal nagyon akart de annyira fél hogy szinte laposra kússza magát és cidrizik amikor egy méternél kisebb a távolság közte és az emberek között.  Felhívtam 3 alanyt. Az első azt mondta hogy engedelmességi dolgokat megtanítana neki itthon is, de jobbnak látná ha bentlakásosba vinnénk hozzá és ott ők ember és állat közelséghez szoktatnák. Hát ezt nem tudom, mivel menhelyi kutya, félek hogy ezt véglegesen elhagyásnak minősítené Sofie. A második alany egy férfi volt, aki kb. egy hete jött házhoz. Irtóra ért a kutyákhoz, tudta Sofie-val hogyan kell bánni, a hülye kislány imádta is. Igaz tőle sem viselte el a hirtelen mozdulatokat, vele is volt hogy bizalmatlan maradt. De ő el tudta érni amit mi nem, nem csak ülni, hanem feküdni is megtanult ezen másfél óra alatt. Többféle tippet kaptunk, főként hogy pozitív megerősítéssel próbáljuk motiválni, s hogy valóban nem tudjuk kutyaiskolába elvinni még. Ajánlotta hogy nekik van kutya óvodájuk, ahol csak szocializálódnak a kisebb kutyák és ott lehet hogy fel tudnánk Sofie-ban oldani a kutyákkal szembeni előítéletét. A világ végén van a suli a 17. kerületben, de lehet hogy ez lesz a megoldás.

A harmadikat ma kettőre vártuk, teljes glancban, Sofie felszerszámozva, én pedig félretettem minden hímzést és munkát. De csak vártunk, vártunk és nem jött. Majd négy órakor felhívott hogy akkor ugye hozzánk kell jönnie. Én kijavítottam hogy kellett volna, mert kb. két órát késett máris. Ő hivatkozott a forgalomra, de én azt gondolom hogy ha még a telefont sem tudta felvenni és szólni hogy késik (nem keveset) akkor nem volt oka megsértődni, pedig megtette, mert lecsapta a telefont amikor mondtam hogy most már ne jöjjön ma mivel nekiláttam háztartást vezetni.

Azt azért mégsem mondhattam hogy odaég a goffri . Egyébként is dolgoznom kellene, egy órát elvett a délutánomból azzal hogy nem jött. Addig nem mertem könyvelni, sem hímezni mert egyiket sem lehet csak úgy eldobni azért hogy rohanjak az ajtóhoz a csengőre megbolondult kutyával.

Nem bírtam magammal és muszáj volt megrendelnem Ityamon Rita segítségével ezt a szépséget . Pénteken aztán mehettem is érte, még este szétválogattam a fonalakat, elkezdtem a zoknit kijelölni az anyagon, beszegni. Muszáj volt néhány sort is böknöm rajta a lelki békém megnyugtatása végett. Pedig több RR is itt nyugszik nálam, s még a Magazinos hímzés is félbe van hagyva. Ez igazi szerelem hímzés lesz, de az idei Télapó még nem tud majd semmit bele csempészni az bizonyos.

Ez nem lett valami izgalmas blog, de talán a két kép láttán megbocsátjátok nekem.