Maxi története (még nincs vége)

Az utóbbi időben valamilyen okból kinyíltam az eddigieknél is jobban a kóbor állatok felé. Az Nők Lapja Cafe oldalán szinte minden nap nyílik legalább egy beszélgetős topik, amelyben kóbor kutyának vagy cicának keresnek gazdit. Én alapvetően nem tudok egy menhelyre kimenni, a szíven darabokra hullik a kutyusok láttán és legszívesebben sorban hazavinném őket. Nem lehet, már csak azért sem mert Frigyes a házi öleb uralja nálunk a házat és nem tűr meg mást maga mellett amióta Snoopy a vizslalány elment. Baráti kapcsolatban vagyunk a szomszédokkal, igaz alig látjuk őket. Én imádom a kutyákat, főként a szomszédban lakó Dorka vizslalányt. Ezeknek később lesz jelentősége.

De most helyzet lett. Maxi a foxi már több mint egy hónapja tévedt be a Parkfaluba ahol lakom. Ez a telep az erdő mellé épült, körbe kerítéssel, biztonsági őrökkel. Egyik oldalról a 3-as út a másik oldalról pedig az M3-as és a HÉV határolja a telepet igaz kellő távolságból. Mindig van egy-két kóbor kutya, akit aztán az ügyvezetők (mert hát az is van) elvitettek a menhelyre vagy éppen valaki befogadta közülünk. Maxi viszont már menetrendszerint járt be a telepre, főként azokkal akik kutyát sétáltattak, csatlakozott hozzájuk és haza kísérte őket. A kutyákkal felettébb jóban volt, még a mi vadóc Frigyesünkkel is összepuszizott egy alkalommal a kerítésen keresztül pedig mindkettő fiú!  Az emberek felé már nem volt ilyen bizalommal, hiába próbálta bárki szelidíteni, nem állt kötélnek senkinek. Mire én felfedeztem a menetrendjét addigra már nevet is kapott: Maxi lett. A biztonsági őrök és egy falubeli rendszeresen etette és beszélgetett vele addigra. Nekem nagyon megtetszett a foltos bundája és gondoltam megpróbálom megszelidíteni hogy igazi gazdája lehessen. Utána jártam hogy mi történt vele eddig. Kiderült hogy előszeretettel mászik be a parkőr kutyájához, az egyik kutyát sétáltató szomszéd (fekete óriás snauzer és kis fehér pumi kettőse) kertjébe is betér a séták után, felfekszik a hintaágyra és ott alszik kicsit. Ekkor én is kezdtem hívogatni és vittem neki kaját először csak a cserkész kolbászt letettem a földre este amikor arra járt. 20 méterre szaladt amikor meglátta hogy kimegyek a kerítésen kívül, de várt és amikor látta hogy elmentem be a házba odament és megette. Másnap moziban voltam ugyanabban az időben és éjjel 11-re értem haza. Maxi már várt a sarkon és amint beálltam a kocsival kíváncsian nézett hogy ma is kap-e enni.

Hát így kezdődött a kettőnk sztorija. Minden este 7-8 között megjelent a körútján és várta a vacsorát. Később már kapott egy külön tányért amin a saját szaga lehetett. Két hétig minden este vacsora, és utána egy kis beszélgetés vele. Egyre közelebb jött. Ült a kapubejárónál és nézett, szerette ha valaki foglalkozik vele, csak ne közelítsen. Az utolsó napokban az elutazásom előtt már egy méteres távolságra sikerült rövidítenünk a közöttünk lévő távot. Sőt egy délután a kapubejárónkra le is feküdt, összegömbölyödött és aludt pár percet. Ami azért nagy szó, mert még evés közben is folyton körbe kémlelt hogy honnan érkezik veszély.

Látogatta a szomszédok kertjét is ahol kutya volt és ismerekedett, eszegetett. Annyira felbátorodott hogy az utolsó napokban sajnos már volt akit megugatott ha az ő vélt territóriumához közelített. Tudtam hogy ez baj, de nekem sajnos el kellett utaznom egy hétre a nagyihoz mert őt meg megműtötték.

Mielőtt útra keltem beszéltem a biztonsági őrökkel hogy engedjék be a Foxi mentőket akikkel már tartottam a kapcsolatot hogy mi tévő legyek, beszéltem a gödöllői menhellyel hogy ha befogom akkor befogadják, beszéltem az ügyvezetőnkkel hogy addig ne bántsa míg nem vagyok itthon és beszéltem a kripli szomszéddal hogy egy hétig ő is legyen türelemmel, jövök haza és elviszem Maxit. A Papámat "beidomítottam" hogy Maxit etesse, vettem külön kaját is neki, kikészítettem a tányérját.

Minden szépen működött is nélkülem, Frigyes és a Papám esténként lesték Maxit és etették is. Ámde eljött a múlt hét keddje (csütörtökön jöttem haza) és a kripli szomszéd rádöbbent hogy tüzel Dorka a vizsla. Én ezt már vagy egy hete tudtam, láttam a jeleit, de akkor amikor mondtam csak legyintett hogy áááá nem is. Dorkát folyton "felcsinálják" a kutyák, kóborok és falubeliek. A gazdái nem igazán törődnek ilyen téren vele, csak siránkoznak amikor megesik. Szóval kedden aztán beindultak és felhívták az önkormányzatunkat és azok pedig kiküldték a váci menhelyeseket hogy fogják be Maxit mert próbálkozik a Dorkánál. Eleddig nem sikerült senkinek befognia Maxit ébren, pedig próbálta sintér, menhelyes, vadász is. Most a menhelyesek kijöttek altatós étellel és próbálták megfogni Maxit. De ő okosan nem hagyta magát, illetve a sétáltatós szomszéd segített is neki mert elcsalta a befogóktól. Igen ám de nem csak Maxi hanem egy másik parkfalus foxi Fickó is bepróbálkozott Dorkánál. Az ő gazdáival igen jó viszonyban vannak, hetente összejárnak a  kripli szomszédék. Hirtelen ötlettől vezérve gondoltak egy nagyot.... ÉS ELVITETTÉK A JÓBARÁTJUK FOXIJÁT FICKÓT A MENHELYESEKKEL FÉNYES DÉLELŐTT AZZAL HOGY MINEK KÓBOROL!!!!  Tudni kell hogy ez a foxi teljesen ellentéte Maxinak, mindenkihez odamegy, bújik, örül és odavan az emberért. Az akció után a kripli szomszéd felhívott telefonon és kész mázli hogy nem vezetés közben vettem fel, mert tuti felcsavarodtam volna a fára ha ezt meghallom! Büszkén újságolta hogy mi történt és hogy este beeteti Maxit is. Kértem hogy vigyázzon rá, de bíztam benne hogy olyan rossz az idő hogy nem megy be a parkfaluba este Maxi a zuhogó eső miatt. Ekkor még szépen beszéltem vele, mert aggódtam a távolból Maxi miatt. Aztán másnap megtudtam hogy éjjel!!!! beetette Maxit és nem a kertjében, hanem az utcán! Így aztán hajkurászták folyton hogy hol alszik el hogy elvigyék és kikössék éjszakára. Ami persze nonszensz mert fedett meleg helyen kellene lennie az altatás után és nem éjszaka... Éjjel aztán mikor elaludt akkor az parkfalu őrével fogatta meg, tette dobozba amit kölcsönkért. Közben a szegény foxis szomszéd is hazaért és kereste a kutyáját. A másik kutyájával elindultak sétálni hátha valahol csavarog és megtalálják. A kripli szomszéd nem mondta meg neki hogy elvitette a menhelyesekkel, hanem csak lapult. A biztonsági őr mondta meg neki miközben vitte Maxinak a dobozt, hogy mintha azt a foxit vitték volna el délelőtt... A foxis szomszéd bepattant a kocsijába és mivel már Maxi aludt és tudta hogy nem jó kezekben van a kripli szomszédéknál, másrészt úgyis oda kerülne ahová az övé, hát elvitte be Maxit Vácra és elhozta az ő foxiját Vácról. Mindezt persze éjjel!

Tiszta ideg voltam, de hát gondoltam hogy menhely és jó helye lesz ott. Pénteken aztán amikor már egész nap itthon voltam, felhívtam a váci menhelyet és kérdeztem mikor látogathatnám meg Maxit. A válaszuk: minek?  Én erre csak dadogni tudtam, hogy mert ismerem, mert talán jó lenne neki, mert, mert.... Egy ideges hang közölte hogy akkor ma már ne, de holnap ha ragaszkodom hozzá kimehetek. Kérdeztem hogy mi van vele, mire közölte hogy fogalma sincs, mert azóta ki sem jött a házából hogy bevitték. Szombaton aztán elindultam Vácra és kisebb eltévedés után odataláltam. A szag simán odavezetett... Egy mocskos telek, az első részen két nagy kenel tele kutyával és néhány kutyaházzal. Az egyik fedett volt, a másik szabadba nézett. A dülöngélő ház ajtaján bekopogtam de nem jöttek ki. Aztán az egyik közepes testű kutya átpréselte magát a kerítésen de beakadt a lába és a feje, fejhangon visított... Ekkor kirohantak és ordítoztak a kutyával minősíthetetlen hangon hogy most a lábad miatt orvost kell hívni... Már vele egy kicsit kedvesebbek voltak, és hátra vittek a hátsó kenelekhez ami a gyepmesteri telepet jelképezte. Ide kerülnek a befogott kutyák karanténba. Maxi egyedül volt egy 1*2 méteres kenelben, annak a legtávolabbi sarkába beékelődve és iszonyatosan remegve. Kinyitották nekem a kenelt és mondták hogy nyugodtan másszak be. Vittem neki a tányérját, a cserkész kolbászt amit annyira szeret. Láttam a szemében hogy megismer, de oly mindegynek érezte hogy ott vagyok-e vagy sem, rettegett. 20 percig beszéltem hozzá, igyekeztem nem bőgni, ugyanazokat mondtam neki mintha az utcán találkoztam volna vele. Mindeközben a többi kenelben a kutyák marták egymást szó szerint... Nem tudtam egy centit sem kijjebb csalogatni, a cserkész falatokat a tányérból kivéve egyesével gurítottam az orra elé. Ami nem került oda mert bénán mellé céloztam, azért iszonyatosan lassan és félve nyújtotta ki a nyakát. Kérdeztem hogy mi lesz a sorsa, mondták hogy 2 hétig tartják elkülönítőben, majd kikerül oda a nagy kenelekbe a többi kutya közé. Azt is mondták hogy ott még foxi nem maradt meg élve...

Kiborultam. Végig bőgtem a hazafelé tartó 39 kilométert, pedig egyedül voltam és én vezettem. Minden reményem, hogy ez egy igazi menhely elszállt.

Másnap találkoztam Fickó foxi gazdáival és ők még hozzátettek a történethez annyit, hogy a szokásos heti bulit náluk tartották és a kripli szomszédék is voltak olyan pofátlanok és elmentek hozzájuk. Minden lelkiismereti furdalás nélkül komoly hangon előadták, hogy dehát nekik joguk volt elvitetni Fickót mert nem volt rajta nyakörv és az ő kutyájuk tüzel!

Hétfőn aztán felhívtam a gödöllői menhelyes férfit és őszintén bevallottam hogy mi a helyzet. Ő pedig azt mondta hogy nekem megígérte, tehát tartja magát az ígéretéhez: befogadja Maxit ha beviszem. Egy egész hegynyi szikla gördült le a szívemről, holott még közel sincs a megoldás! Ma sikerült a postásunk segítségével kutya hordozó dobozra is ígéretet kapnom, holnap már lehet hogy itt is lesz. Felhívtam a váciakat is hogy holnap kimennék beszélni velük Maxiról, ugyanazt a választ kaptam: minek? Ma már azt mondták hogy a karantén idejének lejártáig nem adják ki nekem, pedig nem ezt mondták személyesen... A ciki az hogy a karantén lejárta után pedig ugye berakják a nagykenelbe.

A ma esti helyzet az, hogy szombat reggel akár akárják, akár nem kimegyek Vácra és személyesen - akár pénzzel is korrumpálva őket - lebeszélem hogy szerda reggel én elmegyek Maxiért és NE, nagyon NE rakják át addig. Meg kell beszélnem velük azt is hogy akkor már kábítsák el addigra, hogy el tudjam hozni.

Epilógus: a telefonokban amikor a kripli szomszéddal beszéltem a távolból bűbáj voltam. De a szombati menhely látogatás után már gyűlöltem őket. Tegnap aztán rám köszöntek az udvarukból és én viszonzás nélkül hátat fordítotam és bejöttem a házba. Itt bent döbbentem rá hogy minek is húzom az időt... átmentem, becsöngettem és közöltem hogy többet hozzám ne szóljon, nem biztos hogy valaha is megbocsátom amit tettek. Mindezt sírásba hajló hangon. Mire visszakérdezett: de mégis mit? Elpattant bennem valami... akik ismertek személyesen tudjátok hogy nem vagyok egy agresszív nyuszi, sőt! De akkor és ott, nos ordítottam, nagyon ordítottam még magamon is meglepődtem. A fejéhez vágtam hogy Maxi még hagyján, de Fickó?! Próbált ő védekezni hogy mert a kutyája, mert nem is ő, de nem érdekelt. A vicc az egészben az, hogy míg Maxi tönkretételével volt elfoglalva a kutyája már 4 napja nem evett és nem ivott, csütörtök reggelre vért hányt és kiderült hogy kullancs van benne amitől nagyon beteg lett. Mert ugye minden fontosabb...

Leírtam ide a történetet, mert többen kérdezték mi lett a sorsa a kis foltosnak. Majd még folytatom ha történik valami. Bocsánat mindenkitől akit bánt, sért vagy csak elszomorít ez a történet .