Eljött az én időm...

... mert a gazdi egy sikítással (na jó csengett a telefonja) elrohant hogy muszáj neki dolgoznia. Tudom én hogy nem azt csinálja! Mert ugye vegyük is számításba hogy mi is a "megyek dolgozni" kategória emberéknél:

1. ugye minimum kiteszem a lábamat a lakásból

2. elgondolkozva ülök egyhelyben és püfölöm ezt a szövegládát itt előttem

3. fennhangon ugatom a kintlévőket és távol tartom a betolakodókat, postást.

Igaz ez utóbbi már ugye én munkaköri leírásomban szerepel .

Ehelyett ő nem megy ki a lakásból (sajnos, mert akkor sétálni mennénk), igaz püföl egy szövegládát, de azt fent az iroda-szobájában teszi és az ugye nem számít mert valami zenének hívott zaj is szól belőle. Másrészt csak terep bejárásomhoz nehezítéseket pakol a földre, mert mindenhol papírok hevernek. Nem szereti ha rálépek, széttépem, eldugom őket. Igen mert állítólag el szoktam. Azt ugyan nem tudom hogy csinálom, mert általában csak egy papírt keres, azt is a kupac közepéről, de hát én nem tudom a mancsaimat lapozásra használni?!

Szóval most enyém a szövegláda és azt írok be amit akarok. Megnézhetem a neten a kutya csajokat, a hétvégi időjárás jelentést (fontos mert ugye a házőrzés), s üzeneteket küldhetek a nagygazdimnak aki elment dolgozni, nade ő legalább a gurulós házával valóban el is ment.

Igaz én nem szeretek egyedül itthon lenni. Nem mert akkor tényleg nekem kell vigyáznom a házra és mert mostanában nincs itthon kaja. Nincs mert valami hangya nevű élőlényre hivatkozva kiürítik a tálamból azt amit nem eszek meg adj uram isten de azonnal. Öreg vagyok én már ahhoz hogy vitába szálljak velük . Azért valami lehet a dologban mert néha csípős izék másznak a bundámba ha a szobámban eldugok egy két jó falatot az ágyamba. Hogy van külön szobám? Hát van. Ahogy beszélgettem a többi helybélivel, ők azt mondják hogy nekik házuk van, de valahogy hiányos a közművesítésük vagy hogyan hívják azt hogy fűtés meg villany.

Ja és panaszt is szeretnék tenni ehelyt mert elvette tőlem a Micimackós szőnyegemet! Elvette és kivitte az udvarra valami "de még vizes!" felkiáltással. Jó igen tehetek egy kicsit róla mert hát aminek ki kell jönnie az ki is fog ugye. Na ma akkor futott először, ekkor is sikítozott hogy NEEEEE! de hát elkésett. Biztos bosszúból vizezte be a szőnyegemet, irigy ugye a maci miatt ami rajta van.

Amint látható szorgosan védem a házat, s már tűkön ülve várom a postást. Azt mondta a gazdi hogy ma hoz is valami fontosat, ezért nagyon kell figyelnem. Csak tudnám miért is nem ugathatom meg?! Olyan fura ember, van neki két keréken közlekedő brummogója. Isteien lehet C hangon ugatni párhuzamosan a hangjával.

Oppá, most veszem észre hogy a gazdi nem is tett fel rólam ide fotókat, pedig azt mondat hogy én vagyok az ő Frigyese, meg folyton fényképez is. Na ezt akkor most pótoljuk, közszemlére teszem önön magamat hogy a világ megismerjen. Különben hogy kapok megfelelő kutyalányt tavaszra? Már a gondtalan csábítást is elintézték nekem, nem lehetnek kutyagyerekeim. Akkoriban ezt fájlaltam, de most hogy jön a tavasz és megtudtam hogy a szingli kutyalányok buknak a felelősség nélküli kapcsolatokra, nos már örülök neki !

A bunkereimet a kertben átnéztem és nem esett bennük kár a tél alatt. A hülye gyíkot is elüldöztem, féltékeny voltam rá mert a gazdi csak ajnározta és nem velem foglalkozott.

Megyek és kinyújtóztatom és bemelegítem a tagjaimat, beskálázom a hangomat mert kezdődik a napi házőrzés egyetlen élvezetes része, A POSTÁS!