Sofie első hete

Egy hetes nálunk ez az átok . A kezdeti megszeppenése után, a héten kitombolta magát. Egyedül nem lehet még hagyni, remélem azért hamarosan igen, mert bár itthon dolgozom azért volna néha dolgom napközben is.

Az első éjszaka rázós volt, félóránként felkelt és megnézte hogy megvagyunk-e. Ezen kívül azóta éjszaka alszik, igaz mi is nyitott szobaajtókkal vagyunk a béke kedvéért. A vihart ő sem szereti, de a dörgést és a villámlást leszámítva az eső nem izgatja. Ellenben a kaja biznisz nagyban megy. Ha olyan kedve van és úgy gondolja hogy tőlünk nem kap enni, akkor próbálja magát kiszolgálni a szemetesből és a garázsból ahol a kolbászok vannak. Mesterien kezeli a kilincseket és próbál mindenhová bejutni ahol jár. A kertkapun simán ki tudna ugrani de nem teszi, ellenben kulcs hiányában egy drót karikával próbáljuk megakadályozni hogy kijuthasson. Nem vizslaként viselkedik még, a kajás srácon kívül aki az ebédet hozza nem igazán szívlel senki sem. A takarító segítségünk Rita úgy tudott dolgozni hogy én Sofie-t pórázra vettem és kísérgettük hogy szokja a látványát. Védi a házat mindentől, volt két nap amikor még a bogarakat is megugatta szinte, nem tisztelt se embert, se állatot. Igen ám de ő tuti szobakutya volt, ezért a nappali közepén engedte ki a hangját és innen próbálta megvédeni a házat! A kert neki szokatlan, bár egy hét alatt rájött - ahogy a képeken is látszik a külön képtárban - hogy jó dolog az. Szobatiszta, kivéve az első napi jelölést, illetve a garázsban tett kísérletét.

A kis piszok a 220 kilométert amikor elhoztuk minden baleset nélkül tűrte, a tegnapi állatorvosi látogatást két rókázással "honorálta" nekünk, naná hogy külön-külön helyre. Ha elmegy valamelyikünk, áriázásba kezd azon a mély bariton hangján. Hallanotok kellene, veszett egy hangja van.

Labdázni már hajlandó, bár elég alternatív módon értelmezi ezt is, ha olyan kedve van visszahozza a labdát. Ülni, feküdni nem tud utasításra. A séta rémálom, húz és fullad mint akit ölnek. Én feltételezem hogy nem is igazán akar elmenni, neki most fontosabb a ház és annak védelme. Ezért aztán minél gyorsabban haza is akar érni!

Igaz a kaja is itthon van. Az egy hét alatt evett kutyakaját, de már kétszer kapott pörköltet ami neki készült, no meg ugye érkezéskor a kolbász fogadta. A mézet nem szereti, de különben minden kaját befalna.

Tehát senkit ne tévesszenek meg a képek, átok egy kisasszonyt fogadtunk be ! De hát szeretjük mert annyira örül ha hazaérünk, átkulcsol a hosszú lábaival hogy ne menjünk el amikor készülődünk, s persze tanulékony is a maga makacs módján. Megkapta Frigyes kanapéját, de a szobájába nem akart bemenni eddig. Így aztán a mi kanapénk mellé raktuk az övét is a nappaliban. Ez persze nem akadályozza meg a kisasszonyt hogy a mi bútorainkra is felmásszon. Aki ismer igazán tudja hogy nem vagyok egy rendszerető lény, ez most kamatozódik. Ugyanis az egyik kanapé tele van hímzéssel és laptoppal, a másikat éjszakára mindenféléve tele pakoljuk hogy ne feküdjön fel. Kerti párna, bőrönd, tiszta ruhák s még ilyen dolgok.

A doki azt mondta hogy egészséges és kb. augusztusban tüzelne legközelebb. Ezt nem várjuk meg, előbb lesz megműtve Sofe mert így is nehéz vele, és akkor bizony megvadulnak ezt tapasztalatból tudom.

Most alszik mintha mi sem történt volna, pedig az előbb szidtam le rendesen mert megint belopódzott a garázsba kajáért.