Egy vidám nap

Gondoltam hogy a sok rossz dolgot olvasva leírom azt amilyen napom nekem volt, hátha ez egy pár pillanatra jobb kedvet okoz valakinek.

Itt ülök a nappaliban és szálfa egyenesen gépelek a lapostopon, de erről majd később.  Reggel napsütésre ébredtem és ez már jó kedvre adott indokot. Tudtam hogy ma egy élvezetes programom is van, így délelőtt igyekeztem dolgozni, passziánszoztam az ügyfelek számláival. Ez kb. annyit jelent hogy készítettem belőlük 5 kupacot és azokat szépen sorban lefűztem. Hogy mindeközben a nap jó kezdete se romoljon, bevarászoltam a DVD lejátszóba a Szívek szállodája sorozatnak az első évadbeli utolsó DVD-jét. Ezen úgy elbambultam hogy arra döbbentem rá hogy ideje lenne tisztasági fürdést rendezni, mert hamarosan vár a masszőr. Bejelentkeztem már egy hete, igaz a hóra nem számítottam de ma már kocsival is ki lehetett szabadulni innen az erdőből. A masszőrhöz elsőre odataláltam, büszke is voltam magamra, hiszen ez előtti alkalommal a szép arany kocsijával értem kellett jönnie Veresegyháza központjába mert véglegesen eltévedtem . Szóval amikor megérkeztem és felmentünk a szobába (nem szobára, ejnye mit gondoltok ) letisztáztuk hogy egy órás kínzást szeretnék, amely még kevés is lesz a hátam tájékára. Szegény Attila beleadott mindent, kifilézett, átgyúrt mint egy kelt tésztát, elpüfölt, s mondjuk a végére talán össze is rakott. A végén aztán látva a reménytelen helyzetet, már ami a hátamat és a nyakamat illeti kaptam utasításokat, avagy mivel ébredjen a vénlány. Egy fél órás programot kaptam, hogyan nyújtsak, erősítsek, tekergessem magamat. Volt egy pillanat amikor a sarkamon térdelve úgy kellett volna előre dőlnöm egyenes háttal hogy a picinek nem mondott tomporom ne mozduljon a sarkamról. No itt felkacagtam   még hogy én ezzel a két cupákos combbal?! Megadta magát és mondta hogy jó akkor legyen az elternatív cicahátas programpont. Persze neki könnyű, harművészet mestere és olyan magasra tud rúgni is hogy jajjjj. A legviccesebb a levezető program pont volt: engedjem el a kezeimet és csapkodjak vele, vagy pörgessem be előre mint a malomkerék. Holnap majd kipróbálom, de kétlem hogy én ennyire laza lennék.

Miután filézetten kijöttem tőle elindultam a Chewi szervízbe mert a kis kék autóm elkezdett az ablakánál rozsdásodni. Én mint igazi nő bementem a munkafelvételre és előadtam magamat ahogy szoktam: valami az ajtón rozsdásodik és meg kellene nézni. Volt már hogy fél napig jól szórakoztak, mert bementem azzal hogy rángat a kocsi, s akkor még visszakérdeztek hogy ez mit fed? Én meg oldalt billentettem a fejemet és azt mondtam: "Hát úgy előre, hátra mozog..."  Kijött a szervíz vezető a múltkori eset után semmit sem kérdezve, és megállapította hogy ki kell cserélni a fedő műanyagot. A jövő hétben egyeztünk ki, már ha addig nem esik le nagy hó.

Utána bent Gödöllőn vettem Maxinak nyakörvet és ha már arra jártam, gondoltam megnézem a HEROSZ telepet ahová holnap kerül. Igen én még nem voltam kint eddig, de rosszabb nem lehet mint kint Vácon ahol most van. Nem igazán találtam azt az utcát amelyet a térkép írt, ellenben ahogy haladok szép lassan arra leszek figyelmes hogy balra mintha vaddisznót láttam volna nem is egyet! De hát mennem kellett tovább, mert jöttek mögöttem és előttem is. Az út vége az erdő volt, így visszafordulva már tudatosan lassan mentem hogy le tudjak parkolni. S képzeljétek a sok gyár között egy pár fa alatt számos vaddisznó él elkerítve, szarvassal, kecskével és gondozóval együtt. Egy csirkeháló választotta csak el tőlem őket ami az utcára nyílt  . Barátságosak voltak, odajöttek a kerítéshez, akár meg is simogathattam volna őket. Ki volt írva a rácsra hogy ne etessék őket, mivel szigorú időrendben esznek. Lányok annyira szépek voltak! Miért szép egy vaddisznó aki a pocsojában túrja az orrával a sarat? Mert olyan természetes.

Aztán hazafelé a HEROSZ bejáratát is megtaláltam, holnap majd kiderül milyen lehet.

Most pedig mint a cöveg ülök itt, fáj a hátam mert nem úgy ülök mint ahogy kellene, ki tudja meddig bírom a szabályos testtartást fenntartani könyvelés és hímés közben

Hanyatfekve kellene megpróbálnom hímzeni. Most megyek hátha a holnapi segítségem hazaért közben és megbeszéljük a reggeli indulást.