Maxi folytatásos sztorija (s még mindig nincs vége)

Ott fejeződött be az előző beszámolóm hogy Maxi Vácon van egy gyepmesteri telepből kialakított menhelyen. A két héttel ezelőtti szombaton ahogy írtam kimentem a hordozó ládával Vácra és egy kedves lány volt ott ügyeletben. Maxi akkor már egy másik kutyussal volt egy kenelben, de egészen jól kijöttek egymással. Meg tudtam simogatni és már sokkal jobb kedve is volt mint előtte, barátságosan nézett rám és örült is nekem amennyire tőle telt. Kiderült, hogy a hordozó láda nem megfelelő, kicsi Maxi hosszú lábaihoz. Ott a lány azt mondta, hogy akár már azonnal ki is vihetném hiszen a karanténnak olyan értelme nincs hogy jelentkezne az eredeti gazdája. Fájó szívvel de ott hagytam a szép foltos bundáját azzal, hogy szerda reggel ott vagyok érte. Azért akkor mert a gödöllői férfi Zoltán azt mondta addigra készít neki helyet a HEROSZ-nál. A kedves foxis szomszéd felajánlotta nekem hogy elkísér szerdán és mehetünk az ő kocsijával. Annyira lelkes is volt hogy egy régi kutyaházat megcsinált kenelnek az ajtaját berácsozva. Ezzel aztán szerda reggel 7 után elindultunk Vácra. Maxi örült amikor kihoztuk a kenelből, de a pórázt nem igazán akarta magára venni. Az ottani nő segített rátenni és betuszkoltuk a kutyaházba a foltos bundáját nyakán a pórázzal. Jól bírta az utat, teljesen csendben volt végig. Amikor odaértünk Gödöllőre nagy csodálkozó szemekkel nézett ránk a kutyaházból, de már nem félt annyira. A telep biztonsági őre felszólt a HEROSZ telepvezetőjének hogy megérkeztünk. Sokáig vártuk de nem jött le, majd leüzent valamit amitől én ott helyben lesápadtam és rosszul lettem... Felmentünk hogy beszéljünk vele, ekkor már éppen 9 óra volt és tudtam hogy a segítőkész szomszédnak 10 órára már Budán kell lennie a munkahelyén. Nos a HEROSZ telepvezetője közölte, hogy nem tudja átvenni tőlünk Maxit mert nincs szabad helye és neki nem szólt senki... Rosszul lettem és rögtön hívtam Zoltán aki mondta a telefonba hogy: Ó elfelejtettem szólni neki... Röviden és tömören, felhívta a telepvezetőt aki mondta hogy jó, akkor a házzal együtt tegyük le, s majd este Zoltán intézkedik. Megmutatta a telepet, tiszta volt és rendes, Maxi is kapott a lezárt házába enni és inni, sok-sok kutyus volt ott.

Az igazság az hogy a szerdai napom kómában telt, kábán dolgoztam hogy ne kelljen Maxi sorsára gondolnom. Tudtam hogy délután nem tudok visszamenni, mert a telepvezető csak kettőig van ott és utána bezárja a telepet. Este érkeztével óránként telefonáltam Zoltánnak de egyszer sem vette fel. Rosszul aludtam és ideges voltam, nem ilyen sorsot képzeltem Maxinak .  Már csak azért sem mert Zoltánnal közel 3-szor beszéltem mielőtt kivittük volna és mindannyiszor ki akartam menni a telepre, de mindig mondta hogy nem kell elintézi ezt a telefonunk alapján. Másnap aztán reggel 8 után pár perccel hívtam a telepvezetőt hogy mi történt tegnap óta. A hívás előtt azon gondolkoztam hogy minek örülnék jobban: ha Maxi még mindig be lenne zárva a kutyaházban de itt lenne a közelemben, vagy ha Zoltán elvitte volna valahová Pestre hol nem tudhatom milyen sorsa van? Nos Maxi maradt és reggelre kirágta magát a kutyaházból ( a szomszéd foxi is ezt tette ugyanezzel a házzal korábban  ) és lazán elvolt a pajtában ahol rajta kívül még 3 másik kutyus volt elzárva egy kenelbe. Mondta a hapsi hogy nem zárja el kenelbe mert úgyis kimászna, jól megvan, eszik, iszik, alszik a szalmában. Kérdeztem hogy kimenjek-e látogatni, mondta hogy ne, inkább hagyjuk hogy megszokja a környezetét, hétvégén majd az unokáját is kiviszi hogy játszon vele. Olyan megnyugtató volt a férfi hogy valóban nem látogattam ki hozzá. Szombaton akartam, de ilyenkor nincs nyitva téli időszakban.

Ma aztán reggel telefonáltam és kilátogattam hozzá. Kenelben most sincs, lazán sétálgat a pajtában. Fél mint mindig is, de sokkal szelídebb mint korábban. Azt mesélte a telepvezető, hogy már ő meg tudja simogatni, jól is van, igaz ma reggel bekerült az egyik kenelbe egy fiú nagytestű kutya aki nem igazán szereti a többi fiú kutyát. Tehát az ő elhelyezése még gond, s hát Maxi sem egy ártatlan ipse el tudom hinni hogy cikizi a másik kutyát kívülről .

A telepvezető nagyon kedves férfi, hosszabb ideig beszélgettem is ma vele, mesélte hogy hogyan kerülnek onnan ki kutyák, hogy Maxit is csak jó helyre adja ki ahol lesz területe. Azt kell hogy mondjam, meglepő hogy milyen szép fajtiszta kutyákat tesznek ki a felelőtlen emberek. Lányok aki icipici tacsikákra vágyik, pl. 3 gyerek tacsi is ott lakik a menhelyen.

Tehát fél happy end, jó helyen van, majdnem szabadon tartva, s talán hamarosan találok neki egy jó helyet ahol vagy kenelben, vagy szabadon egy nagy területen éldegélhet.