Ha egyedül vagyok...

....akkor most lehet hogy az ijedtségtől meg is kattanok . Nem igazán tudom mennyire írtam, de egy zárt parkfaluban lakunk, van itt HÉV megálló is, meg biztonsági őrök. Ülök a nappaliban és olvasgatlak benneteket vissza, közben nézem a kézilabda VB-n a lányokat. Mellettem ül a Papám. A kutya kéri hogy engedjük ki, de teljes nyugiban mintha pisilni menne csak. Aztán azt halljuk hogy ugat, nem kicsit. Már épp ki akartam menni hogy hagyja abba és ne ugassa a fitalokat akik kint beszélgetnek az utcán amikor VALAKI MEGJELENIK A TERASZAJTÓBAN !!!! Nos ez a hát hátsó része, tehát messze van a kaputól és a bejárati ajtónktól!!!

Áll itt és azt kérdezi hogy itt nem a Szabóék laknak? A döbbenet az nagyon kiült ránk, már hogy mit keres itt a kertünkben ?!

Közöltük hogy azonnal távozzon, de én még mindig remegek az idegességtől... Tudni kell hogy itt nincs igazán házi védelem, mert tényleg vigyáznak ránk. De most valahogy... Leszóltam a biztonsági őröknek hogy induljanak el őrjáratozni és nézzék meg hogy nem kószálnak-e hátizsákos idegenek az utcán keresve hogy hová menjenek be.

Jaj de megijedtem !

A ma reggeli ajándékom

... egy szakmai topikból    Így hajnalok hajnalán nagyon jól esett hogy valaki barangolás közben gondolt rám és belinkelte nekem amit talált.

Újabb hét kezdődik és egy újabb őrület. Aki könyvelő tudja mit érezhettem amikor tegnap este elővettem az egyik ügyfél anyagát amit ide adott és nem találtam benne egyetlen darab bankszámlát sem... Feltöltés előtt ez igen jó élmény...

De nem is fokozom, nekilátok rögzíteni csak meg akartam mutatni nektek ma mivel indult a napom. Ha lesz időm akkor folytatom a blogot mivel is töltöttem eme szép hétfői napot (már az ügyfelek zaklatásán kívül  )

Megesett e medve eset

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval az úgy volt.... hogy megjött a Brazilia fonal a Coats mintaboltba, s mivel tegnap este volt egy váratlan telefonom hát elhatároztam hogy ma bemegyek Pestre. Tegnap este megcsörrent a telefonom és a drót másik végén egy férfi volt aki megkapta a keresztény társkeresőtől a telefonszámomot. Á nem kell megijedni, még megkeresztelve sem vagyok, csak gondoltam ennél a cégnél talán normális hapsikat találok, főként mert szép áron tagdíjas szolgáltatás. S mivel ez olyan kínos telefonon, tehát egy mai randit javasoltam.

Tehát reggel elmentem a Coats mintaboltba és magamhoz vételeztem a szőrös fonalakat jövőbeni medvék kötése érdekében . Láttam már útközben hogy egy megállóra van egy Rossmann üzlet ahol állítólag medvék ugrálnak a vevők kosarába. Nos itt nem ugráltak, illetve már csak gyerek medvék voltak. Legott tovább ügettem a Meseboltba hogy bevásároljak töltöanyagból. S innen követtem el egy végzetes hibát: nem találtam meg a Kálvin téren a villamospótló megállóját és gyalog indultam el az Astoriához... ez lett az eredmény. Egy használt cikkes üzletben üldögélt egy fehér medve a kirakatban jutányos áron. Én meg elhatároztam hogy bemegyek és kikérem a kirakatból. Ámde bent a nyakamba ugrott ez a két medve  . A két eladólány észrevette hogy őrülttel van dolguk s bár csak nagyobb szőrűt akartam először elhozni, de Jegeske is velem jött a sáljával. Kb. 40 centi magasak és puhák nagyon. Így felpakolva felbaktattam az ügyfélhez, aki még hozzám dobott egy kis anyagot. Ekkor karácsonyfának érezve magamat elmentem a második munkahelyemre az Örsön és lepakoltam. A lányok teljesen elaléltak hogy milyen mackó gyerekeket vittem. Egy kis szakmai csevegés után aztán jött a randi.

Nos lányok lehet engemet utálni, de én egy önző számító banya vagyok, s nekem igenis számít az egzisztencia ha a jövőbeni páromról van szó. Szegény valószínűleg nem tehet róla, de se lakása, se kocsija ( már ha egy matuzsálemet leszámítunk), mamájával él és az egészségügyben dolgozik vizitdíj beszedőként az érettségijével. Perspektívája ha családja lesz és el kell tartania őket: elmegy mellékállásba egy gyorséttermbe saját elmondása szerint. Mindezt 37 évesen tárta elém. S itt már mindegy volt hogy alacsony, nem kicsit, nagyon. Utálom én is magamat érte, de esélytelen hogy mi ketten együtt...

Ez után a barátnőmmel elindultunk haza, én mint "karácsonyfa" amit még tudtam fokozni, az 5. csomagként felvettem egy kis zöldséget a hétvégére .

Áldott jó kiskocsim, az én kék Matizkám hazafelé menet 4-szer mentettem meg az én és a saját életét. Az M3-ason a forgalom kriminális volt, 3-szor kellett vészfékeznem a legbelső sávban. Mikor lehajtottam róla is inzultáltak, rám dudáltak, reflektoroztak. No de épségben hazaértem, nem úgy mint valaki aki befelé tartott az autópályán, mert rengeteg kék villogót láttam a szervízútról, nem tudom mi történt, de állt mind a 3 sáv. Remélem életben volt aki miatt ez a nagy felvonulás történt. Hiába néztem a Híradót nem láttam mi történt.

Itt a hétvége és remélem mindenkinek vidáman és békésen telik!

 

Maxi folytatásos sztorija (s még mindig nincs vége)

Ott fejeződött be az előző beszámolóm hogy Maxi Vácon van egy gyepmesteri telepből kialakított menhelyen. A két héttel ezelőtti szombaton ahogy írtam kimentem a hordozó ládával Vácra és egy kedves lány volt ott ügyeletben. Maxi akkor már egy másik kutyussal volt egy kenelben, de egészen jól kijöttek egymással. Meg tudtam simogatni és már sokkal jobb kedve is volt mint előtte, barátságosan nézett rám és örült is nekem amennyire tőle telt. Kiderült, hogy a hordozó láda nem megfelelő, kicsi Maxi hosszú lábaihoz. Ott a lány azt mondta, hogy akár már azonnal ki is vihetném hiszen a karanténnak olyan értelme nincs hogy jelentkezne az eredeti gazdája. Fájó szívvel de ott hagytam a szép foltos bundáját azzal, hogy szerda reggel ott vagyok érte. Azért akkor mert a gödöllői férfi Zoltán azt mondta addigra készít neki helyet a HEROSZ-nál. A kedves foxis szomszéd felajánlotta nekem hogy elkísér szerdán és mehetünk az ő kocsijával. Annyira lelkes is volt hogy egy régi kutyaházat megcsinált kenelnek az ajtaját berácsozva. Ezzel aztán szerda reggel 7 után elindultunk Vácra. Maxi örült amikor kihoztuk a kenelből, de a pórázt nem igazán akarta magára venni. Az ottani nő segített rátenni és betuszkoltuk a kutyaházba a foltos bundáját nyakán a pórázzal. Jól bírta az utat, teljesen csendben volt végig. Amikor odaértünk Gödöllőre nagy csodálkozó szemekkel nézett ránk a kutyaházból, de már nem félt annyira. A telep biztonsági őre felszólt a HEROSZ telepvezetőjének hogy megérkeztünk. Sokáig vártuk de nem jött le, majd leüzent valamit amitől én ott helyben lesápadtam és rosszul lettem... Felmentünk hogy beszéljünk vele, ekkor már éppen 9 óra volt és tudtam hogy a segítőkész szomszédnak 10 órára már Budán kell lennie a munkahelyén. Nos a HEROSZ telepvezetője közölte, hogy nem tudja átvenni tőlünk Maxit mert nincs szabad helye és neki nem szólt senki... Rosszul lettem és rögtön hívtam Zoltán aki mondta a telefonba hogy: Ó elfelejtettem szólni neki... Röviden és tömören, felhívta a telepvezetőt aki mondta hogy jó, akkor a házzal együtt tegyük le, s majd este Zoltán intézkedik. Megmutatta a telepet, tiszta volt és rendes, Maxi is kapott a lezárt házába enni és inni, sok-sok kutyus volt ott.

Az igazság az hogy a szerdai napom kómában telt, kábán dolgoztam hogy ne kelljen Maxi sorsára gondolnom. Tudtam hogy délután nem tudok visszamenni, mert a telepvezető csak kettőig van ott és utána bezárja a telepet. Este érkeztével óránként telefonáltam Zoltánnak de egyszer sem vette fel. Rosszul aludtam és ideges voltam, nem ilyen sorsot képzeltem Maxinak .  Már csak azért sem mert Zoltánnal közel 3-szor beszéltem mielőtt kivittük volna és mindannyiszor ki akartam menni a telepre, de mindig mondta hogy nem kell elintézi ezt a telefonunk alapján. Másnap aztán reggel 8 után pár perccel hívtam a telepvezetőt hogy mi történt tegnap óta. A hívás előtt azon gondolkoztam hogy minek örülnék jobban: ha Maxi még mindig be lenne zárva a kutyaházban de itt lenne a közelemben, vagy ha Zoltán elvitte volna valahová Pestre hol nem tudhatom milyen sorsa van? Nos Maxi maradt és reggelre kirágta magát a kutyaházból ( a szomszéd foxi is ezt tette ugyanezzel a házzal korábban  ) és lazán elvolt a pajtában ahol rajta kívül még 3 másik kutyus volt elzárva egy kenelbe. Mondta a hapsi hogy nem zárja el kenelbe mert úgyis kimászna, jól megvan, eszik, iszik, alszik a szalmában. Kérdeztem hogy kimenjek-e látogatni, mondta hogy ne, inkább hagyjuk hogy megszokja a környezetét, hétvégén majd az unokáját is kiviszi hogy játszon vele. Olyan megnyugtató volt a férfi hogy valóban nem látogattam ki hozzá. Szombaton akartam, de ilyenkor nincs nyitva téli időszakban.

Ma aztán reggel telefonáltam és kilátogattam hozzá. Kenelben most sincs, lazán sétálgat a pajtában. Fél mint mindig is, de sokkal szelídebb mint korábban. Azt mesélte a telepvezető, hogy már ő meg tudja simogatni, jól is van, igaz ma reggel bekerült az egyik kenelbe egy fiú nagytestű kutya aki nem igazán szereti a többi fiú kutyát. Tehát az ő elhelyezése még gond, s hát Maxi sem egy ártatlan ipse el tudom hinni hogy cikizi a másik kutyát kívülről .

A telepvezető nagyon kedves férfi, hosszabb ideig beszélgettem is ma vele, mesélte hogy hogyan kerülnek onnan ki kutyák, hogy Maxit is csak jó helyre adja ki ahol lesz területe. Azt kell hogy mondjam, meglepő hogy milyen szép fajtiszta kutyákat tesznek ki a felelőtlen emberek. Lányok aki icipici tacsikákra vágyik, pl. 3 gyerek tacsi is ott lakik a menhelyen.

Tehát fél happy end, jó helyen van, majdnem szabadon tartva, s talán hamarosan találok neki egy jó helyet ahol vagy kenelben, vagy szabadon egy nagy területen éldegélhet.

Egy vidám nap

Gondoltam hogy a sok rossz dolgot olvasva leírom azt amilyen napom nekem volt, hátha ez egy pár pillanatra jobb kedvet okoz valakinek.

Itt ülök a nappaliban és szálfa egyenesen gépelek a lapostopon, de erről majd később.  Reggel napsütésre ébredtem és ez már jó kedvre adott indokot. Tudtam hogy ma egy élvezetes programom is van, így délelőtt igyekeztem dolgozni, passziánszoztam az ügyfelek számláival. Ez kb. annyit jelent hogy készítettem belőlük 5 kupacot és azokat szépen sorban lefűztem. Hogy mindeközben a nap jó kezdete se romoljon, bevarászoltam a DVD lejátszóba a Szívek szállodája sorozatnak az első évadbeli utolsó DVD-jét. Ezen úgy elbambultam hogy arra döbbentem rá hogy ideje lenne tisztasági fürdést rendezni, mert hamarosan vár a masszőr. Bejelentkeztem már egy hete, igaz a hóra nem számítottam de ma már kocsival is ki lehetett szabadulni innen az erdőből. A masszőrhöz elsőre odataláltam, büszke is voltam magamra, hiszen ez előtti alkalommal a szép arany kocsijával értem kellett jönnie Veresegyháza központjába mert véglegesen eltévedtem . Szóval amikor megérkeztem és felmentünk a szobába (nem szobára, ejnye mit gondoltok ) letisztáztuk hogy egy órás kínzást szeretnék, amely még kevés is lesz a hátam tájékára. Szegény Attila beleadott mindent, kifilézett, átgyúrt mint egy kelt tésztát, elpüfölt, s mondjuk a végére talán össze is rakott. A végén aztán látva a reménytelen helyzetet, már ami a hátamat és a nyakamat illeti kaptam utasításokat, avagy mivel ébredjen a vénlány. Egy fél órás programot kaptam, hogyan nyújtsak, erősítsek, tekergessem magamat. Volt egy pillanat amikor a sarkamon térdelve úgy kellett volna előre dőlnöm egyenes háttal hogy a picinek nem mondott tomporom ne mozduljon a sarkamról. No itt felkacagtam   még hogy én ezzel a két cupákos combbal?! Megadta magát és mondta hogy jó akkor legyen az elternatív cicahátas programpont. Persze neki könnyű, harművészet mestere és olyan magasra tud rúgni is hogy jajjjj. A legviccesebb a levezető program pont volt: engedjem el a kezeimet és csapkodjak vele, vagy pörgessem be előre mint a malomkerék. Holnap majd kipróbálom, de kétlem hogy én ennyire laza lennék.

Miután filézetten kijöttem tőle elindultam a Chewi szervízbe mert a kis kék autóm elkezdett az ablakánál rozsdásodni. Én mint igazi nő bementem a munkafelvételre és előadtam magamat ahogy szoktam: valami az ajtón rozsdásodik és meg kellene nézni. Volt már hogy fél napig jól szórakoztak, mert bementem azzal hogy rángat a kocsi, s akkor még visszakérdeztek hogy ez mit fed? Én meg oldalt billentettem a fejemet és azt mondtam: "Hát úgy előre, hátra mozog..."  Kijött a szervíz vezető a múltkori eset után semmit sem kérdezve, és megállapította hogy ki kell cserélni a fedő műanyagot. A jövő hétben egyeztünk ki, már ha addig nem esik le nagy hó.

Utána bent Gödöllőn vettem Maxinak nyakörvet és ha már arra jártam, gondoltam megnézem a HEROSZ telepet ahová holnap kerül. Igen én még nem voltam kint eddig, de rosszabb nem lehet mint kint Vácon ahol most van. Nem igazán találtam azt az utcát amelyet a térkép írt, ellenben ahogy haladok szép lassan arra leszek figyelmes hogy balra mintha vaddisznót láttam volna nem is egyet! De hát mennem kellett tovább, mert jöttek mögöttem és előttem is. Az út vége az erdő volt, így visszafordulva már tudatosan lassan mentem hogy le tudjak parkolni. S képzeljétek a sok gyár között egy pár fa alatt számos vaddisznó él elkerítve, szarvassal, kecskével és gondozóval együtt. Egy csirkeháló választotta csak el tőlem őket ami az utcára nyílt  . Barátságosak voltak, odajöttek a kerítéshez, akár meg is simogathattam volna őket. Ki volt írva a rácsra hogy ne etessék őket, mivel szigorú időrendben esznek. Lányok annyira szépek voltak! Miért szép egy vaddisznó aki a pocsojában túrja az orrával a sarat? Mert olyan természetes.

Aztán hazafelé a HEROSZ bejáratát is megtaláltam, holnap majd kiderül milyen lehet.

Most pedig mint a cöveg ülök itt, fáj a hátam mert nem úgy ülök mint ahogy kellene, ki tudja meddig bírom a szabályos testtartást fenntartani könyvelés és hímés közben

Hanyatfekve kellene megpróbálnom hímzeni. Most megyek hátha a holnapi segítségem hazaért közben és megbeszéljük a reggeli indulást.

Maxi története (még nincs vége)

Az utóbbi időben valamilyen okból kinyíltam az eddigieknél is jobban a kóbor állatok felé. Az Nők Lapja Cafe oldalán szinte minden nap nyílik legalább egy beszélgetős topik, amelyben kóbor kutyának vagy cicának keresnek gazdit. Én alapvetően nem tudok egy menhelyre kimenni, a szíven darabokra hullik a kutyusok láttán és legszívesebben sorban hazavinném őket. Nem lehet, már csak azért sem mert Frigyes a házi öleb uralja nálunk a házat és nem tűr meg mást maga mellett amióta Snoopy a vizslalány elment. Baráti kapcsolatban vagyunk a szomszédokkal, igaz alig látjuk őket. Én imádom a kutyákat, főként a szomszédban lakó Dorka vizslalányt. Ezeknek később lesz jelentősége.

De most helyzet lett. Maxi a foxi már több mint egy hónapja tévedt be a Parkfaluba ahol lakom. Ez a telep az erdő mellé épült, körbe kerítéssel, biztonsági őrökkel. Egyik oldalról a 3-as út a másik oldalról pedig az M3-as és a HÉV határolja a telepet igaz kellő távolságból. Mindig van egy-két kóbor kutya, akit aztán az ügyvezetők (mert hát az is van) elvitettek a menhelyre vagy éppen valaki befogadta közülünk. Maxi viszont már menetrendszerint járt be a telepre, főként azokkal akik kutyát sétáltattak, csatlakozott hozzájuk és haza kísérte őket. A kutyákkal felettébb jóban volt, még a mi vadóc Frigyesünkkel is összepuszizott egy alkalommal a kerítésen keresztül pedig mindkettő fiú!  Az emberek felé már nem volt ilyen bizalommal, hiába próbálta bárki szelidíteni, nem állt kötélnek senkinek. Mire én felfedeztem a menetrendjét addigra már nevet is kapott: Maxi lett. A biztonsági őrök és egy falubeli rendszeresen etette és beszélgetett vele addigra. Nekem nagyon megtetszett a foltos bundája és gondoltam megpróbálom megszelidíteni hogy igazi gazdája lehessen. Utána jártam hogy mi történt vele eddig. Kiderült hogy előszeretettel mászik be a parkőr kutyájához, az egyik kutyát sétáltató szomszéd (fekete óriás snauzer és kis fehér pumi kettőse) kertjébe is betér a séták után, felfekszik a hintaágyra és ott alszik kicsit. Ekkor én is kezdtem hívogatni és vittem neki kaját először csak a cserkész kolbászt letettem a földre este amikor arra járt. 20 méterre szaladt amikor meglátta hogy kimegyek a kerítésen kívül, de várt és amikor látta hogy elmentem be a házba odament és megette. Másnap moziban voltam ugyanabban az időben és éjjel 11-re értem haza. Maxi már várt a sarkon és amint beálltam a kocsival kíváncsian nézett hogy ma is kap-e enni.

Hát így kezdődött a kettőnk sztorija. Minden este 7-8 között megjelent a körútján és várta a vacsorát. Később már kapott egy külön tányért amin a saját szaga lehetett. Két hétig minden este vacsora, és utána egy kis beszélgetés vele. Egyre közelebb jött. Ült a kapubejárónál és nézett, szerette ha valaki foglalkozik vele, csak ne közelítsen. Az utolsó napokban az elutazásom előtt már egy méteres távolságra sikerült rövidítenünk a közöttünk lévő távot. Sőt egy délután a kapubejárónkra le is feküdt, összegömbölyödött és aludt pár percet. Ami azért nagy szó, mert még evés közben is folyton körbe kémlelt hogy honnan érkezik veszély.

Látogatta a szomszédok kertjét is ahol kutya volt és ismerekedett, eszegetett. Annyira felbátorodott hogy az utolsó napokban sajnos már volt akit megugatott ha az ő vélt territóriumához közelített. Tudtam hogy ez baj, de nekem sajnos el kellett utaznom egy hétre a nagyihoz mert őt meg megműtötték.

Mielőtt útra keltem beszéltem a biztonsági őrökkel hogy engedjék be a Foxi mentőket akikkel már tartottam a kapcsolatot hogy mi tévő legyek, beszéltem a gödöllői menhellyel hogy ha befogom akkor befogadják, beszéltem az ügyvezetőnkkel hogy addig ne bántsa míg nem vagyok itthon és beszéltem a kripli szomszéddal hogy egy hétig ő is legyen türelemmel, jövök haza és elviszem Maxit. A Papámat "beidomítottam" hogy Maxit etesse, vettem külön kaját is neki, kikészítettem a tányérját.

Minden szépen működött is nélkülem, Frigyes és a Papám esténként lesték Maxit és etették is. Ámde eljött a múlt hét keddje (csütörtökön jöttem haza) és a kripli szomszéd rádöbbent hogy tüzel Dorka a vizsla. Én ezt már vagy egy hete tudtam, láttam a jeleit, de akkor amikor mondtam csak legyintett hogy áááá nem is. Dorkát folyton "felcsinálják" a kutyák, kóborok és falubeliek. A gazdái nem igazán törődnek ilyen téren vele, csak siránkoznak amikor megesik. Szóval kedden aztán beindultak és felhívták az önkormányzatunkat és azok pedig kiküldték a váci menhelyeseket hogy fogják be Maxit mert próbálkozik a Dorkánál. Eleddig nem sikerült senkinek befognia Maxit ébren, pedig próbálta sintér, menhelyes, vadász is. Most a menhelyesek kijöttek altatós étellel és próbálták megfogni Maxit. De ő okosan nem hagyta magát, illetve a sétáltatós szomszéd segített is neki mert elcsalta a befogóktól. Igen ám de nem csak Maxi hanem egy másik parkfalus foxi Fickó is bepróbálkozott Dorkánál. Az ő gazdáival igen jó viszonyban vannak, hetente összejárnak a  kripli szomszédék. Hirtelen ötlettől vezérve gondoltak egy nagyot.... ÉS ELVITETTÉK A JÓBARÁTJUK FOXIJÁT FICKÓT A MENHELYESEKKEL FÉNYES DÉLELŐTT AZZAL HOGY MINEK KÓBOROL!!!!  Tudni kell hogy ez a foxi teljesen ellentéte Maxinak, mindenkihez odamegy, bújik, örül és odavan az emberért. Az akció után a kripli szomszéd felhívott telefonon és kész mázli hogy nem vezetés közben vettem fel, mert tuti felcsavarodtam volna a fára ha ezt meghallom! Büszkén újságolta hogy mi történt és hogy este beeteti Maxit is. Kértem hogy vigyázzon rá, de bíztam benne hogy olyan rossz az idő hogy nem megy be a parkfaluba este Maxi a zuhogó eső miatt. Ekkor még szépen beszéltem vele, mert aggódtam a távolból Maxi miatt. Aztán másnap megtudtam hogy éjjel!!!! beetette Maxit és nem a kertjében, hanem az utcán! Így aztán hajkurászták folyton hogy hol alszik el hogy elvigyék és kikössék éjszakára. Ami persze nonszensz mert fedett meleg helyen kellene lennie az altatás után és nem éjszaka... Éjjel aztán mikor elaludt akkor az parkfalu őrével fogatta meg, tette dobozba amit kölcsönkért. Közben a szegény foxis szomszéd is hazaért és kereste a kutyáját. A másik kutyájával elindultak sétálni hátha valahol csavarog és megtalálják. A kripli szomszéd nem mondta meg neki hogy elvitette a menhelyesekkel, hanem csak lapult. A biztonsági őr mondta meg neki miközben vitte Maxinak a dobozt, hogy mintha azt a foxit vitték volna el délelőtt... A foxis szomszéd bepattant a kocsijába és mivel már Maxi aludt és tudta hogy nem jó kezekben van a kripli szomszédéknál, másrészt úgyis oda kerülne ahová az övé, hát elvitte be Maxit Vácra és elhozta az ő foxiját Vácról. Mindezt persze éjjel!

Tiszta ideg voltam, de hát gondoltam hogy menhely és jó helye lesz ott. Pénteken aztán amikor már egész nap itthon voltam, felhívtam a váci menhelyet és kérdeztem mikor látogathatnám meg Maxit. A válaszuk: minek?  Én erre csak dadogni tudtam, hogy mert ismerem, mert talán jó lenne neki, mert, mert.... Egy ideges hang közölte hogy akkor ma már ne, de holnap ha ragaszkodom hozzá kimehetek. Kérdeztem hogy mi van vele, mire közölte hogy fogalma sincs, mert azóta ki sem jött a házából hogy bevitték. Szombaton aztán elindultam Vácra és kisebb eltévedés után odataláltam. A szag simán odavezetett... Egy mocskos telek, az első részen két nagy kenel tele kutyával és néhány kutyaházzal. Az egyik fedett volt, a másik szabadba nézett. A dülöngélő ház ajtaján bekopogtam de nem jöttek ki. Aztán az egyik közepes testű kutya átpréselte magát a kerítésen de beakadt a lába és a feje, fejhangon visított... Ekkor kirohantak és ordítoztak a kutyával minősíthetetlen hangon hogy most a lábad miatt orvost kell hívni... Már vele egy kicsit kedvesebbek voltak, és hátra vittek a hátsó kenelekhez ami a gyepmesteri telepet jelképezte. Ide kerülnek a befogott kutyák karanténba. Maxi egyedül volt egy 1*2 méteres kenelben, annak a legtávolabbi sarkába beékelődve és iszonyatosan remegve. Kinyitották nekem a kenelt és mondták hogy nyugodtan másszak be. Vittem neki a tányérját, a cserkész kolbászt amit annyira szeret. Láttam a szemében hogy megismer, de oly mindegynek érezte hogy ott vagyok-e vagy sem, rettegett. 20 percig beszéltem hozzá, igyekeztem nem bőgni, ugyanazokat mondtam neki mintha az utcán találkoztam volna vele. Mindeközben a többi kenelben a kutyák marták egymást szó szerint... Nem tudtam egy centit sem kijjebb csalogatni, a cserkész falatokat a tányérból kivéve egyesével gurítottam az orra elé. Ami nem került oda mert bénán mellé céloztam, azért iszonyatosan lassan és félve nyújtotta ki a nyakát. Kérdeztem hogy mi lesz a sorsa, mondták hogy 2 hétig tartják elkülönítőben, majd kikerül oda a nagy kenelekbe a többi kutya közé. Azt is mondták hogy ott még foxi nem maradt meg élve...

Kiborultam. Végig bőgtem a hazafelé tartó 39 kilométert, pedig egyedül voltam és én vezettem. Minden reményem, hogy ez egy igazi menhely elszállt.

Másnap találkoztam Fickó foxi gazdáival és ők még hozzátettek a történethez annyit, hogy a szokásos heti bulit náluk tartották és a kripli szomszédék is voltak olyan pofátlanok és elmentek hozzájuk. Minden lelkiismereti furdalás nélkül komoly hangon előadták, hogy dehát nekik joguk volt elvitetni Fickót mert nem volt rajta nyakörv és az ő kutyájuk tüzel!

Hétfőn aztán felhívtam a gödöllői menhelyes férfit és őszintén bevallottam hogy mi a helyzet. Ő pedig azt mondta hogy nekem megígérte, tehát tartja magát az ígéretéhez: befogadja Maxit ha beviszem. Egy egész hegynyi szikla gördült le a szívemről, holott még közel sincs a megoldás! Ma sikerült a postásunk segítségével kutya hordozó dobozra is ígéretet kapnom, holnap már lehet hogy itt is lesz. Felhívtam a váciakat is hogy holnap kimennék beszélni velük Maxiról, ugyanazt a választ kaptam: minek? Ma már azt mondták hogy a karantén idejének lejártáig nem adják ki nekem, pedig nem ezt mondták személyesen... A ciki az hogy a karantén lejárta után pedig ugye berakják a nagykenelbe.

A ma esti helyzet az, hogy szombat reggel akár akárják, akár nem kimegyek Vácra és személyesen - akár pénzzel is korrumpálva őket - lebeszélem hogy szerda reggel én elmegyek Maxiért és NE, nagyon NE rakják át addig. Meg kell beszélnem velük azt is hogy akkor már kábítsák el addigra, hogy el tudjam hozni.

Epilógus: a telefonokban amikor a kripli szomszéddal beszéltem a távolból bűbáj voltam. De a szombati menhely látogatás után már gyűlöltem őket. Tegnap aztán rám köszöntek az udvarukból és én viszonzás nélkül hátat fordítotam és bejöttem a házba. Itt bent döbbentem rá hogy minek is húzom az időt... átmentem, becsöngettem és közöltem hogy többet hozzám ne szóljon, nem biztos hogy valaha is megbocsátom amit tettek. Mindezt sírásba hajló hangon. Mire visszakérdezett: de mégis mit? Elpattant bennem valami... akik ismertek személyesen tudjátok hogy nem vagyok egy agresszív nyuszi, sőt! De akkor és ott, nos ordítottam, nagyon ordítottam még magamon is meglepődtem. A fejéhez vágtam hogy Maxi még hagyján, de Fickó?! Próbált ő védekezni hogy mert a kutyája, mert nem is ő, de nem érdekelt. A vicc az egészben az, hogy míg Maxi tönkretételével volt elfoglalva a kutyája már 4 napja nem evett és nem ivott, csütörtök reggelre vért hányt és kiderült hogy kullancs van benne amitől nagyon beteg lett. Mert ugye minden fontosabb...

Leírtam ide a történetet, mert többen kérdezték mi lett a sorsa a kis foltosnak. Majd még folytatom ha történik valami. Bocsánat mindenkitől akit bánt, sért vagy csak elszomorít ez a történet .

Az én félkész angyalkám

 

A horgolási láz engem is elkapott, igaz némileg hozzá is járultam  a könyvekkel és a linkkel  

 

Kata leírása alatt volt egy link és az alapján készült el, igaz még nincs arca, glóriája és aranyszínű fonal sem volt itthon hozzá. Ezek most pótolódnak ha ebben a ronda időben lesz kedvem beutazni a városba beszerző körútra.

Itt lakik az angyal mintája:

http://www.teddys-handarbeiten.de/xweihn-t-gehaekelter-engel-zum-stellen.htm

A képen még fekszik, mert ha jól gondolom nem árta kikeményíteni valamivel. A tudós horgolósokat kérdezem: egy szimpla háztartási keményítőbe kellene átöblítenem és formára szárítanom?

Van egy másik angyal is ami nagyon megfogott, lehet hogy ő lesz a következő:

 

 

 

Nyuszika sapkája

Egy kis adalék hozzám, rólam. Tegnap a már régóta tervezett könyvelői találkozóra készültem Debrecenbe. Mivel a közlekedés kiszámíthatatlan, így ahhoz hogy eljussak időre a Nyugati pályaudvarra jó időben elindultam. Korán is érkeztem, így az Oktogonon beültem a McDöncibe egy reggelire. Cserkész becsszóra volt rajtam sapka. olyan manós és hosszú ami leért egészen a derekamig a bojtjával. Ebben szoktam havat lapátolni. Nos emlékszem arra is hogy a táskámra fektettem míg fizettem, de közben a kasszás csaj pénzt váltott meg miegymás, szóval innen a sapkám útja kifürészhetetlen. Aki járt már ebben a McDönciben tudja hogy kb. 4 méter hosszú az egész hely, tehát kb. 2 méteren valami fekete lyuk keletkezett és eltűnt a sapim. A vicces az egészben hogy nem tudom hogy. Alig voltak az étteremben, aki bejött az tuti nem a sapimban távozott, a pulton nem volt, mellettem az ülésen nem volt. Este még amikor hazaértünk este 10 felé akkor bementem mégegyszer, de azt mondták nem lelték fel a manó sapimat.

Tanulság: én két méteren belül is képes vagyok egy fehér nagy sapkát elhagyni úgy hogy többet ne legyen meg

A találkozó jó volt, sokat nevettünk és némileg még dolgozgattunk is. A Debrecenbe tartó vonat IC-nek volt hirdetve, szerintem még bicajnak is lassú volt. Ellenben a rajta működő büfés olyan, de olyan buggyant ember volt hogy érdemes lett volna a szövégét felvenni magnóra, mert ennyi baromságot nem tudnék összefoglalni egyszerre az tuti. Egyre konkrétan emlékszem: a nyugtát Gyurcsány cetlinek hívta és amikor átment a következő vagonba és nyitotta az ajtót: "a következő megálló a Kossuth tér" mondattal hagyta el a vagont. Már érte megérte arra utazni magában is, visszafelé úton emlékezett ránk és nekünk külön poénokat gyártott .

Késő éjjel volt amikor hazaértem, Alonsó szurkolóként már alig vártam hogy a DVD-re felvett futamot megnézhessem. Maxi a fogadott csavargyári foxi akit esténként etetek már várt, holott két napja nem nézett felém sem. Vele is beszélgettem éjfélkor egy kicsit, próbáltam a lelkére beszélni, hogy hagyja magát és hadd simogassam meg, kereshessek neki gazdit. De bár ezt szeretné a szíve mélyén, sajnos annyira csalódott az emberekben hogy képtelen magát biztonságban érezni és nem tud közeledni. A cserkész kolbászokat viszont köszönettel elfogadta .

Jó sokáig aludtam reggel, és Emma meglepetés ajándék fordítását találtam itt nekem. Hálás köszönetet rebegek érte még azóta is, elvégre is maci a tárgya .

 

Az új kis teknős pár

A méreteket itt lehet igazán felmérni róluk, az első E.T. a második Maszat.

Pizsi már pihenget "odafent", de itt lent Maszat nagyon bús lett. Bevonult a terrárum egyik sarkába és ki sem akart jönni onnan. Hiába hívtam csak bánatosan nézett rám. Mit volt mit tenni az egész napos fárasztó előadás után hazafelé elbumliztam a felbontott utakon egy megbízható állatkereskedésbe hogy párt találjak neki. Azt tudni kell hogy a teknősöknél ilyen kicsi korban még nem igazán állapítható meg hogy milyen neműek, tehát ilyen szempontból könnyebbség hogy bármilyen kis zöld eljöhetett velem. Hosszas tanakodás után, úgy döntöttem hogy most nem ékszerteknős lesz a pár hanem tarajos teknős. Nem sokban különböznek, de a páncéljuk és a fejük kicsit más. Ezért aztán amikor este 7-kor haza vergődtem vele, akkor úgy báli ruhában lekuporodtam a terrárium mellé és figyeltem mi lesz a reakció. Hogy miért ha tudtam hogy társaság kell neki? Nos azért mert nálam alapból két terrárium van teknősökkel. A nagyobbik Maya a kezdet kezdetén 3.-nak érkezett és szépen be is illeszkedett a nagy teknősök közé, de amióta a pajtásai sajnos meghaltak valami fura kór miatt, nem képes más teknőssel együttélni. Na ettől én mindig tartok azóta, így szigorú felügyelet alá helyeztem a két apróságot. Jelentem azóta is megvan mind a 4 lábuk és egy fejük, így nem tört ki hatalmi harc. Tegnap este már egymáson aludtak így kialakították a maguk kis családját már

Maszat a kicsisége miatt kapta a nevét (persze azóta már ő lett a nagyobb), E.T. pedig azért mert olyan fura szemei vannak

 

Pizsi emlékére

Tegnap nagyon szomorú dolog történt: Pizsi a teknőc feladta a küzdelmet és elköltözött az égi teknősök közé  . Várható volt mert már az állatkereskedésből is betegen hoztam el több éve, azt mondta a speciális doki hogy nem fog nőni és egy idő után ettől a szervei nem működnek majd rendesen. Hát ez most bekövetkezett sajnos. A pici teknős aki vele élt az utóbbi hónapokban most nagyon szomorú, ha lesz időm ma akkor hozok neki játszótársat, mert minden teknős társas lény egyedül nem szeretnek napozni és úszni sem.

In memoriam Pizsi.

 

A Fánk

Mivel a tegnapi ügyködésem megtetszett néhányotoknak, ezért íme a recept:

Fánk hozzávalók:

 

500 g liszt, 1 zacskó szárított élesztő, 1 csipet só, 50 g porcukor, 1 zacskó vaníliáscukor, 3 tojássárgája, 2 evőkanál rum (állítólag ettől nem szívja meg magát olajjal), 100 g olvasztott vaj, 2,5 dl langyos tej.

 

Elkészítése:

1.        Kimérjük a hozzávalókat. A lisztet átszitáljuk (én tésztaszűrőn J ), ettől a tészta különösen lágy lesz. A tejet meglangyosítjuk, hogy könnyebben megkeljen majd az élesztő.

2.        A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, a sót, a porcukrot, a vaníliáscukrot, rumot és a felfuttatott élesztőt. Robotgéppel összekeverjük, majd a felolvasztott vajat kanalanként (legalábbis 2-3 adagban) adjuk hozzá a tésztához.

3.        Amikor elkészültünk a gyúrással, a tésztát meleg helyre (pl. az ágyba mellénk J) vagy annak közelébe tesszük és egy órán át kelesztjük, amíg kb. a duplájára nem dagad.

4.        A megkelt tésztát kilisztezett deszkára tesszük és kb. 1 cm vastagra nyújtjuk.

5.        A kinyújtott téglalap alakú tésztát félbe hajtjuk és még egyszer finoman átnyújtjuk. Ez valójában maga a trükk, így keletkezik a szalag!

6.        A félbehajtott tésztából könnyű kézzel kiszaggatjuk a fánkokat. (én kávéspohárral ügyködtem)

7.        A fánkokat egy tiszta konyharuhával lefedjük és fél órán át tovább kelesztjük. Célszerű egy picit bemelegíteni a konyhát, különben a tészta összeeshet.

8.        Ha mindent szabályosan csináltunk, a kiszaggatott fánkok közel másfélszeresére (magasságban!) nőttek.

9.        Forró, bő olajban elkezdjük kisütni a fánkokat. Érdemes félidőig fedő alatt, majd fedő nélkül sütni hogy a tészta átsüljön.

10.     Nagy lángon süssük a fánkot, de ügyeljünk arra, nehogy túl gyorsan megbarnuljon mert akkor nyers maradhat a közepe. ( Az ilyen szövegeket imádom mint kezdő háziasszony! Nos én az olajat az elektromos gázon 8-ason melegítettem míg buborékos nem lett, aztán levettem 5-6-osra és úgy sütöttem a fánkokat. A lyukas felével kell lefelé fordítva először sütni fedő alatt olyan 2 percig, aztán fedő le, megfordítani és még két perc. Ezt sajnos nézni kell először mert minden tűzhely más és más.)

 

 

Ennyi a tudományom, nem több. Ezt is lopiztam az NLC-ről J

 

Attachment: Fánk.doc

A nátha mit okoz :-)

Már vagy egy hete szipogok és köhögök, annyira hogy magamat is utálom érte. Sejtettem én hogy a munka a ludas, minél többet dolgoztam annál jobban tomboltak a bacik. Így aztán szerdán amikor készen lettem a határidős munkáimmal, minden súlyom iránti aggodalmat félretéve nekiláttam este sütni hátha a meleg sütő ugye segít. Na jó a benne sülő süti sem hátrány   A barna cockie-k elfogytak hamar és pénteken már megindult a fantáziám hogy úgy ennék valamit... A fánk jutott első blikkre az eszembe, de jól lebeszéltem magamat róla. De nem voltam elég elővigyázatos mert kicsúszhatott a számon, no az itthoni hapsik jól rácsaptak hogy IGEEEN! Pénteken aztán nem jutottunk be a Corába vásárolni mert kitört a környékünkön a "hogyan is keserítsük meg az emberek életét az útfelbontásokkal?" láz, így maradt a gödöllői TESCO. Nem mondom hogy azt az áruházat nem szeretem, de valahogy a TESCO gazdaságos cuccokban nincs bizodalmam. Mi úgy vásárolunk hogy én balra rohanok, a Papám jobbra majd cserélünk. Nos ő ment tejért és telerakta a kosarat TESCO gazdaságos tejjel. Én közöltem hogy ebből bizony fánk nem lesz. Durca következett a részéről hogy miért, hiszen ez áll el a legtovább. Erős voltam hogy nem lesz és kész. Már előre örültem hogy ezt megúsztam, nincs fánk. De sajna otthon még pont annyi másik tej maradt hogy vidáman lobogtatva a dobozt közölte hazaérve hogy mégis lesz!

Ma délelőtt nagy netezés közben felszólt az emeletre hogy akkor most hogyan tervezze, avagy mikor lesz fánk? Mit lehetett tenni nekiláttam. Bár megjegyeztem hogy 1 óra plusz 20 perc a kelesztési ideje csak, tehát ne tervezzen hamar. Összedobtam a tésztáját aztán egy takaróval, párnával pluszban fogtam és befeküdtem a tésztával az ágyamba. Azt írták hogy meleg helyen kell keleszteni  . Tehát én és a tészta aludtunk több mint egy órát kettesben. Nem ragozom tovább a végeredmény már fent látható.

Ugye mondanom sem kell hogy a Nagy Tervező természetesen még nem evett belőle mert a szerver telepítés és macerálás most fontosabb .

 

Frigyes

A tegnapi nap vegyes élményekkel telt, mivel reggel volt a Pillangós kalandom, délben viszont Frigyest  vittük műtétre. Előző nap megkapta a veszettségi elleni oltását és elmondtuk a dokinak hogy csepegtet az öregfiú minden pisilése után. Szegény kapott egy kellemetlen vizsgálatot és megállapították hogy a prosztatája igen nagy. Ezért aztán tegnap iziben meg lett fosztva fériasságától végleg.

Valahogy én nem aggódtam mi lesz a műtét után, lévén a gerinc műtét után már rögtön evett és futkározott. Rosszul tettem... Ez most más lett, mert nem igazán akart jobban lenni. Két lépésenként közlekedett, a fején lévő lavórt sem tűrte (még nem volt neki soha) és rontotta a helyzetet a Papám nyűglődése hogy szegény kutya, meg jaj istenem. Ezért aztán fogta magát és este 9-kor elment aludni, azzal a felkiáltással hogy ha valami van akkor keltsem fel...

Hát volt valami, de nem keltettem fel, minek is csak útban lett volna a szenvedő arcával. Így aztán éjszaka pátyolgattam a kutyát, simogattam, feltakarítottam a szivárgó vért a hasából miegymás. Éjszaka 5 órára amikor elaludt magára hagytam, így reggel folytatódott minden elölről. Etetés, gyógyszer, kísérgetés.

Most nyugi van mert hatott a fájdalomcsillapító és csak a fekvéssel vannak problémái.

De dráma is volt   Én köztudomásúlag minden állatot szeretek, pohárral kimentem őket a kertbe ha betévednek. Ámde van egy állat amit ki nem állhatok, sőt! Reggel amikor már kutya rendbe téve, begyógyszerezve hajnali 7-re akkor gondoltam még alszom egy kicsit a nappaliban vele. Megyek az ülőbútor felé... és egy hatalmas pók mászik a padlón . Nem csak sok lába volt de még potroha is benne gondolom a kicsikkel. Megállt a szívem, természetesen mezitláb voltam, elrohantam a konyhába és egy poharat igyekeztem rádobni. Nem részletezem, lényeg ami lényeg egy láb és a potroh kimarad, de a pók a pohár alá került. A kint maradó részeket a WC-ben tüntettem el és vártam hogy a Papám felébredjen és cselekedjen. Akkora volt hogy én nem tudtam volna ráugrani... Mindegy ő eltűntette hála istennek

Tehát állatok mára megvoltak, így azt gondolom nem lesz terrárium takarítás, akvárium vízcsere. Már csak azért sem mert megfáztam/beinfluenzásodtam mára és fáj a torkom, tüsszög az orrom effektus lépett életbe a korpuszomban. 

Megyek is és fekve megnézem a Forma-1 időmérőt, majd megetetem megint a kutyát és szundikálunk egy gyógítót

Pillangó

Délután elnyelte ez az oldal a beírásomat. Olyan természet feletti élményben volt részem. Kint ültem a kutyával a kertben és hímeztem. Közben egy hatalmas pillangó repkedett a kertünkben. Arra gondoltam hogy milyen jó lenne ha közelebb jönne és megnézhetném alaposabban.

ÉS KÉPZELJÉTEK EGYENESEN FELÉM REPÜLT ÉS LESZÁLLT VKAGI KENDŐJÉRE AMIT A KEZEMBEN TARTOTTAM!!!

Olyan szép nagy volt, a fesztávolsága 8 cm lehetett és pöttyös volt a szárnya. Közelről megnézhettem a szőrös hátát, a csápjait és a gömb szemeivel ő is vizslatott engem. Nagyon szép élmény volt egy kicsit megállt körülöttem a világ arra 3 percre míg ott volt velem.

Aztán mikor elrepül azonnal megszólalt mellettem a telefon, nem előbb...

Most pedig hapsikat pesztrálok így rohanok is le. A Frigyes kutyánkat kasztrálták ma mivel belül nem stimmelt teljesen. A Papám meg jobban szenved mint a kutya, hogy szegény, meg nem alszunk az éjszaka, meg jaj.

Én jól bírom teljesen, a kutyát is már csak az zavarja hogy tölcsér van a fején és nem tud rendesen navigálni.

 

 

Newsee névnap

Start:

Sep 8, '07 08:00a

Ég a zsír Döncivel

Hirtelen felindulásból a hétvégén kitaláltam hogy valamit tennem kell. Szép, szép hogy átadják a helyet a buszon és metrón hogy szegény kismama üljön le. Ez ugye pozitív hatás. De hát az hogy pár méter után kiköpöm a tüdőmet, hogy "kinőttem" a nadrágjaimat (is) nos ez nem túl pozitív utóhatás.

Tehát valamit tenni kell. Magamat ismerve tudtam hogy én innen a világ 3. végéről ki nem mozdulok azért hogy mozogjak. Az erdő kizárva, kulancs iszonyom van. Mi lehet tenni? Gondoltam hátha adnak bérbe biciklit. Az jó mert arra csak ráhelyezem szép nagy hátsómat és a lábammal kalimpálok rajta. Ez egyszer már ugye bejött (6 hét - 6 kiló minusz) hátha most is. Csodák csodájára találtam egy helyet ahol lehetett kondigépeket bérelni, igaz a biciklik nem voltak olyan stabilak hogy én azon bűvészkedjek (fussak, tapossak mint a kondiban). Mi lehessen tenni hát átugrottam futópadok oldalára. El kell árulnom hogy rajtam kívül kevés ember gyűlöli a futást ennyire. Már az iskolában is ellenálltam minden ilyen inkvizíciónak, hiába fenyeggettek hogy két egyest is kapok ha nem futom le az 1 km-et. Hát akkor megkapom és én egy lépést sem tettem már akkor sem. Nos ilyen előzmények után nézegettem én a futópadokat. Szépek, csillogóak, több program és pulzusmérésen keresztül gyötörnek ha kívánod.

Megkérdeztem a Vár Urát (aki mellesleg az édesapám) hogy lehet-e ide ilyet hozni, de csak egy mosolyt kaptam a kérdésemre, tehát igennek vettem. Hétfőn aztán felhívtam a céget és mondtam hogy én a full extrás kütyüt szeretném (ha már ), mire ők közölték hogy arra bizony várni kell mert ki van az összes adva bérbe. Na jó mondtam, akkor az eggyel kisebb szériás is jó lesz.

Tegnap este a legnagyobb zuhogó esőben aztán megérkezett. Vele együtt egy kb. 160 cm magas és kb. oly súlyú hapsi mint én, plusz egy kicsit magasabb lány aki vasággyal együtt 50 kilót nyomott. Ezek óhajtották nekem felvinni az emeletre a 75 kilós monstrumot. Nem taglalnám, de 20 perc, 15 lépcső, két fal leverése után fent volt az emeleten. Két ajtó: a bejárati és a szobaajtó kicsinek bizonyult így a kordéról amin húzták le kellett venni beemelni, majd vissza szíjjazni a kordéra. Hát mit mondjak fogytunk mindannyian egy kilót mire fent volt. Megmutatták hogy mit, hol és hogyan majd magunkra hagytak minket Döncivel. Elneveztem, hiszen muszáj hogy a barátom legyen ha már együtt fogyunk. Én ellenálltam a nem létező csábításnak és tegnap nem próbáltam ki, csak jót kuncogtam ahogy a Papám sétált rajta. Mert ugye férfi, tehát neki minden ilyet azonnal birtokba kell vennie, megtapogatnia. Istenem még a régi fajtából való, a mai hapsik csak merednének rá bávatagon. Tisztelet a kivételnek.

Ma aztán eljött a nagy pillanat és a tegnapi magázó viszont tegezőre váltottuk és nekiláttam. A pulzusmérő karórám ami még a tavalyi fogyi fellángolásból maradt azonnal kiakadt és közölte hogy kb. 117 kattanás / perc lehet a pulzusszámom amit már amikor kikapcsolt állapotban ráálltam is tudtam teljesíteni . Sebaj akkor kezdjünk neki, először a 2 km/ óránkénti sebesség is gyors volt, de a végére belejöttem és már volt az 6 km/óra sebesség is. Jelentem két futást is beiktatva ( a pulzusszámomat nézve az óra elkezdte a mentőket tárcsázni virtuálisan...) egy óra alatt 3 km-et tettem meg. A biztonság kedvéért azért a biztonsági kulcsot magamhoz kötöttem ahogy mondták, ki tudja ha leájulok legalább a gép álljon le és ne görgesse tovább az alélt korpuszomat amint kirántom.

Most picit kész vagyok, holnap pedig szerintem tolókocsira lesz szükségem, de Dönci nem maradhat holnap sem facér .