Mea culpa...

...avagy bocsánatot kérek mindenkitől hogy ennyir eltűntem ! Néha bele-bele olvastam a blogjaitokba, de a kommentekre már nem volt agyi kapacitásom.

Pedig hiányoztatok ám nagyon ! Valami őrült ötlettől vezérelve az év második felére elvállaltam egy kijárós munkát és heti egyszer szerdánként ott könyveltem a cégnél. Ez nem is lett volna baj ha a cég közben nem akar összeolvadni, ha tudják hogy mit akarnak, ha a másik cég is tudja hogy mi kell csinálnia és nem utolsó sorban a feltöltéshez az adatokat nem a határidő előtt egy nappal közli. Egyszóval nem igazán értem rá gondolkozni az utóbbi időben.

De közben azért rácsodálkoztam a karácsonyi készülődésben mutatott ajándékokra és díszekre, olvastam hogy tündérek pl. Cilinek visszajuttaták a kártyájáról tévesen levett pénzt, s a szomorú dolgokat is. Majd minden ajándékkal elkészültem hímzésben karácsonyra, szegény Dana várja még nagyon a meglepijét (dolgozom rajta ). Családi ajándékok tegnapig még semmi nem volt, ma már talán egy kicsit előrébb tartunk. Dekorálását a lakásnak úgy-ahogy elkészítettem, díszkivilágításunk az idén is van.

Így Karácsony előtt egy nappal szeretném mindenkinek megköszönni hogy itt lehettem, hogy olvashattalak benneteket. Rengeteget tanultam tőletek, sokat is kaptam akár mintában akár ötletben. Vígasztaltatok amikor bánatos voltam, velem örültetek amikor örültem.

Ezzel a fura Sofie képpel kívánok mindenkinek:

Boldog Karácsonyt! Merry Christmas! Buon Natale!

Halloween

Még mindig nem a "kipécéztek" játék bejegyzésem következik, azon még gondolkoznom kell. Arról mesélnék inkább hogy milyen volt a péntek esténk. Sokan tudjátok, de azért leírom egy faluvégi parkfaluban lakunk, ahol inkább a középosztály építkezett. Én szeretem az ünnepeket, főként a vidámakat, ezért nincs ellenemre ez az ijesztegetős amerikán ünnep sem. Tudom hogy ez nem igazán illik a mi kultúránkba, de talán ez még a legkisebb vétek.

Két évvel ezelőtt kezdődött a vándorlás, akkor még csak egy csapatnyi legény jött a cukorért. Ez az ami nálunk nincs sosem. Sütik és cukros vizek vannak, de cukor nincs. Mit volt mit tenni, kaptak nyuszicsokit még húsvétról. Túlélhették ezt a kalandot, mert aztán tavaly is jöttek. De vakra futottak mert én bár nagyon készültem, de elszámoltam magamat és csak november 1-én érkeztem haza a nagyitól. Egy kazal cukor rajtunk ragadt (még most is van belőle).

Ebben az évben aztán nagyon készültem, vettem egy csomó előre becsomagolt cukrot, kitettem egy ijesztő mécsestartót világításnak a kapura, a másik tartó oszlopra a boszi sapkáim egyikét és a postaládára cukorból nyakláncot. Sötétedés után aztán megjelent az első csapat. Egy tucat kispasi ijesztő álarcban követelte a cukrot vagy átkot szór ránk. Ez jó vicc mert én meg boszi vagyok (ezt majd a kipécéztek blogban), de most kivételesen nem a boszi sapkámat, hanem a világítós ördögszarvaimat öltöttem fel a fogadásukra. Kérdezték mennyit vehetnek, mondtam hogy amennyit akarnak, így az egész tálat kiürítették. Sofie nem hazudtolta meg magát, ő volt a legijesztőbb az ugatásával . A Papám közölte hogy ennyi volt, egy csapat érkezett tavaly is. Feltöltöttem biztos ami biztos megint a tálat a maradék cukorral és leültem hímezni. Nem telt el fél óra, újabb csengetés. Sofie rohan mert már az első alkalommal sem értette hogyan is van az hogy nem hoznak kaját hanem visznek?! Ekkor jött 3 boszi, ők mint ahogy egy lányhoz illik illedelmesen vételeztek a cukorból. Jó gondoltam akkor beleteszem a tálba a tejkaramelláimat amit magamnak vettem nosztalgiából. Esmét hímezni kezdtem. Látom ám hogy Sofie már fülel és indul ugatni mert amit gyerek hangot hallott gondolta újabb csapat jön a szajréért. Nem tévedett, megint egy csapatnyi gyerek. Már alig tudtam a szarvaimat felkapni oly gyorsan hogy ne szaladjanak el a mi házi rémünktől. Ők már a végét kapták 3 szem cukor maradt a kis ördögök után.  Lazán megjegyezték hogy ők kapták ma a legtöbbet, amit ott nem értettem csak akkor amikor bejöttem: az első csapat jött vissza kibővülve egy-két kibiccel. No gondoltam ennél több gyerek nem lakik itt, vége a busójárásnak. Végszükségre a maradék cukor mellé biggyesztettem a Magazinban is megjelent plasztikra hímzett világítós csillagokat és a boszorkányt. Nem hittem a fülemnek amikor 4-szerre is megszólalt a csengő. Kimentem és megint egy tucat gyerekkel találtam szembe magamat. Itt gáz volt már mert cukor alig, még a postaládáról is le vettük ami fent volt, így sem jutott mindenkinek. Sajnáltam őket mert voltak egészen kicsik is közöttük, de hát ekkor már este 7 óra volt, későn jöttek.

Ezek után gondoltam hogy másnapra pót Halloween-t hirdetek és kitáblázom hogy akinek előző nap nem jutott az szombaton kap csokis sütit. Aztán elment a szombat mindenfélével, nem sütöttem, lévén a Papám egy rakat kaját - köztük dobostortát - hozott a nagyitól amikor lement a temetőbe vidékre. Jött az este és csengettek. Gyanús volt amikor a zseblámpa fényét láttam a kapuban: ismét egy csapat rémgyerek. Mondtam neki hogy tegnap volt az ünnep és nekem már tényleg nincs egy falat cukrom sem. Hivatkoztak a mamájukra aki azt mondta hogy ma is az van... kattogott az agyam rendesen, mondták hogy gyümölcs is jó lesz (hahaha nálunk ilyen?), ekkor jutott eszembe hogy a nagyi küldött kis pogácsákat. A kis ördögök ennek is nagyon örültek.

Bevallom strapás volt így visszagondolva, nem is gondoltam volna hogy ennyi apróság lakik itt. Igaz mi a fenti részen lakunk ahol idősebbek építettek, nem sűrűn járnak erre cseperedők. Jövőre vehetek dupla adagot mert tuti biztos hogy megtetszett neki ez a jelmezesdi és a sok kis ál Harry Potter és Sikoly jelentkezik majd a szajréért.

Sofie azóta is azon töri az oktondi fejét hogy miként lehet hogy ezek elvihették innen a kaját . Azt azért mondanom kell hogy bár a lányok nem jöttek rá azonnal mi az ami világít, de nagyon örültek a világítós fonallal készített boszorkánynak és csillagoknak .

Holnap majd mesélek magamról is, a sok szíves invitálásnak eleget téve.

 

 

Kivételesen zajlik nálunk is az élet

Erre az időszakra időzítettem a legtöbb továbbképzésemet, hogy egyben letudhassam. Igen ám de az élet közbeszólt. Már nyáron elkezdtük keresni a szakembereket akik átalakítanák a fűtési rendszerünket. Megvettük a gázkazánt és vártuk hogy visszahívjanak. Nem egy, nem kettő, legalább 5 gázos szakival vettük fel a kapcsolatot sorban. Ránk sem hederítettek miután elmeséltük mit kellen csinálni és ők pedig ígérték hogy hívnak és kapunk árajánlatot. Aztán egyre idegesebbek lettünk amikor eltelt a szeptember fele és még mindig semmi. No most aztán a múlt héten szerdára megígérték hogy jönnek. Ezen a napon itthon maradtam, eltoltam a munkáimat hogy vigyázhassak Sofie-ra közben. Ütötték, verték a falat, húztak, vontak mindenféle drótot és csövet. Délben a főnök felhívott minket hogy estére majd kijön és csinál melegvizet és fűtést. Nem jött. Sebaj másnap jöttek a munkások, ekkor én már továbbképzesen ültem. Persze a kutya ki volt kötve az ülőbútorhoz hosszú pórázzal mert nem megbízható. Én reggel mint a középkorban a hideg fürdőszobában lavórban mosakodtam. Ámde este amikor hazaértem látom ám hogy ezek még javában dolgoznak és már hidegvíz sincs. Este 8-kor a főnök kijelentette hogy ja ő ilyen szabályzót még életében nem látott... Este fél 10-kor levonulnak, éppen van melegvíz és fűt a kazán.

Másnapra kiderül hogy semmit nem szabályoz, ha nem állítjuk le akkor addig fűt míg fel nem robban. Kikapcsoljuk, innen viszont vagy melegvíz, vagy fűtés van. A cég akitől vettük a kazánt elmondja hogy nem is tud kit kiküldeni mert senki nem ért ehhez a szabályzóhoz amit eladott nekünk. Délutánra nincs fűtés, nem kapcsol be a kazán . Én közlöm hogy ha szombatra sem jön ki senki beüzemelni a kazánt én bemegyek és irtóra ordítani fogok, mert nincs több nadrágom amit magamra vegyek. A Papám autodidakta módon gázosnak képzi át magát egy nap alatt, ekkor értük el a vagy melegvíz, vagy fűtés fázist.

Még nem fizettük ki nekik a munkadíjat, de én szívem szerint jó részét le is vonnám. Ugyanis közel sem így szerettük volna a fűtési rendszert. Erre az előző kazán is jó lett volna, s nem különben olcsóbb is.

Sofie drága . Nem bírunk vele, már bosszúból kétszeri is becsinált a szobába, először a cipőimbe ráadásul. Az ajtót majdnem szétrágta, a kilincs tiszta dörzspapír. Visít, ordít és ugat ha egyikünk elmegy. Ha mindketten távozunk egész nap az ablakban ül és tiszta kosz lesz az orrától az egész üveg. Kitaláltam hogy hívjunk hozzá kutyakiképzőt aki felméri mennyire kattant. Ugyanis nem barátkozik sem a kutyákkal, sem az emberekkel. A munkásokkal nagyon akart de annyira fél hogy szinte laposra kússza magát és cidrizik amikor egy méternél kisebb a távolság közte és az emberek között.  Felhívtam 3 alanyt. Az első azt mondta hogy engedelmességi dolgokat megtanítana neki itthon is, de jobbnak látná ha bentlakásosba vinnénk hozzá és ott ők ember és állat közelséghez szoktatnák. Hát ezt nem tudom, mivel menhelyi kutya, félek hogy ezt véglegesen elhagyásnak minősítené Sofie. A második alany egy férfi volt, aki kb. egy hete jött házhoz. Irtóra ért a kutyákhoz, tudta Sofie-val hogyan kell bánni, a hülye kislány imádta is. Igaz tőle sem viselte el a hirtelen mozdulatokat, vele is volt hogy bizalmatlan maradt. De ő el tudta érni amit mi nem, nem csak ülni, hanem feküdni is megtanult ezen másfél óra alatt. Többféle tippet kaptunk, főként hogy pozitív megerősítéssel próbáljuk motiválni, s hogy valóban nem tudjuk kutyaiskolába elvinni még. Ajánlotta hogy nekik van kutya óvodájuk, ahol csak szocializálódnak a kisebb kutyák és ott lehet hogy fel tudnánk Sofie-ban oldani a kutyákkal szembeni előítéletét. A világ végén van a suli a 17. kerületben, de lehet hogy ez lesz a megoldás.

A harmadikat ma kettőre vártuk, teljes glancban, Sofie felszerszámozva, én pedig félretettem minden hímzést és munkát. De csak vártunk, vártunk és nem jött. Majd négy órakor felhívott hogy akkor ugye hozzánk kell jönnie. Én kijavítottam hogy kellett volna, mert kb. két órát késett máris. Ő hivatkozott a forgalomra, de én azt gondolom hogy ha még a telefont sem tudta felvenni és szólni hogy késik (nem keveset) akkor nem volt oka megsértődni, pedig megtette, mert lecsapta a telefont amikor mondtam hogy most már ne jöjjön ma mivel nekiláttam háztartást vezetni.

Azt azért mégsem mondhattam hogy odaég a goffri . Egyébként is dolgoznom kellene, egy órát elvett a délutánomból azzal hogy nem jött. Addig nem mertem könyvelni, sem hímezni mert egyiket sem lehet csak úgy eldobni azért hogy rohanjak az ajtóhoz a csengőre megbolondult kutyával.

Nem bírtam magammal és muszáj volt megrendelnem Ityamon Rita segítségével ezt a szépséget . Pénteken aztán mehettem is érte, még este szétválogattam a fonalakat, elkezdtem a zoknit kijelölni az anyagon, beszegni. Muszáj volt néhány sort is böknöm rajta a lelki békém megnyugtatása végett. Pedig több RR is itt nyugszik nálam, s még a Magazinos hímzés is félbe van hagyva. Ez igazi szerelem hímzés lesz, de az idei Télapó még nem tud majd semmit bele csempészni az bizonyos.

Ez nem lett valami izgalmas blog, de talán a két kép láttán megbocsátjátok nekem.

Varrógépes zsenik segítsetek !

Vettem vásznat hogy varrok belőle táskát. Addig minden jól ment míg körbe szegtem egy vékonyabb fonallal cikk-cakkal. Aztán gondoltam hogy az összevarráshoz felhasználom a vastagabb jobb minőségű fonalat amit a macik varrásához is használok. Ez egy Coats által gyártott Astra 50-es fonal.

Közepesen volt a szálfeszesség beállítás és szépen varrtam is, egészen addig örültem, amíg meg nem fordítottam az anyagot... A hátulja tiszta hurok volt, mint egy pásztor subája.

Próbáltam a szálfeszességgel játszadozni, de sokat nem használt  . Pedig egyszerű sima öltésekről volt szó, a méret változtatás sem segített.

Van ötletek mit tehetnék? Elképzelhető hogy ezzel a vastagságú fonallal nem lehet varrni ezen a gépen? Lehet hogy a vékonyabb fonal legyen az alsó szál? Javít az a varrás tartósságán lévén talán az a fontosabb szál? Vagy inkább dupla öltésekkel és vékonyabb fonallal varrjak? Bár ez utóbbi olyan furán nézne ki a táska tetején amikor látszanak az öltések majd.

Minden ötletet előre is nagyon szépen köszönök !

Az egy hetes hímzési adagom és Pimpa

Ezeket készítettem a múlt héten és még egy Magazinos hímzés "nyomja" a lelkemet  Természetesen mind RR, a lemaradásomat igyekeztem pótolni ezzel az egy hetes maratoni hímzéssel. Időm temérdek volt rá mivel Sofie-val éjszakázni kellett az újabb műtétje miatt. Így a nagyrészét hajnalban fejeztem be.

Sorrendben a gazdik: Ercsu pillangós RR-je, Bogyimami gödöllői RR-je, Turlivirli gödöllői RR-je, és Ankaaa piros virágos RR-je.

Azért is igyekeztem mert a héten dolgoznom kell rendesen és persze van még RR hímzésem a színváltós duci macsekokból kettő fog augusztusban lakni nálam.

Örömmel hímzek, de most nekem is besokallásom van tőle, jár az agyam hogy mi mással tölthetném el a szabadidőmet. Egy izgalmasat már elkezdtem, nem tudom sikerül-e megalkotni jóra. No már ha közben nem alszom el ülve, mert ez a majd két hetes alig alvás már kezd a rovásomra menni .

Mannamari és Ditti reszkessetek, ma vagy holnap postára kerülnek a borítékok 2-2 kendővel!

Ui: Dana kedvéért Pimpa is felkerült mivel ez a múlt heti alkotásom eredménye. Zsugorkából készült, a méret kedvéért raktam mellé az eredeti nagyságú mintát ami az alapot adta. Betettem a műanyag alá és átrajzoltam ceruzával, majd be a sütőbe és ekkora kemény apróság lett belőle

 

 

Sofie és egyéb állatfajták

Egy hónapos nálunk a kisasszony. Minden rosszaságot elkövetett amit lehetett, kivéve hogy nem akart megszökni. Igen meg is harapta a Papámat, igaz nem tudom ki ijedt meg tőle jobban. De a kispiszok ha fontos elő tudja adni magát.

10 napja úgy gondoltuk hogy egyszer elég volt szülnie és mivel igen rossz nem szeretnénk megnézni milyen lesz amikor tüzel és elmegy még jobban az esze. Elvittük hát egy új állatorvoshoz, mivel az előzőre haragudtunk Frigyes miatt. Nagyon meglepődtünk mert 4-re vittük a kezünkbe altatták el és 5 után egy alvó kutyát adtak át nekünk. Nem volt leányálom, kb. a képen látható módon viselkedett , bár ez egy délután álmában készült kép amikor szopizott. Szóval éjszakáztunk minden éjjel felváltva, nappal is őriztük. Ez egy vizsla tehát sokmindenben nem tudtuk megakadályozni, ha rohanni akart nincs az a gát ami visszatartaná. Én aztán 5 nap után gyanúsnak találtam a hasát és visszavittük a dokihoz. Ott aztán kiderült hogy van valami folyadék a hasában és azt leszívták. De hát két nap múlva megint. Így aztán ma a régi klinikára vittük vissza Sofie-t. Itt közölték hogy fel kell vágni újra és megnézik mi van a hasában. Kiderült hogy két belső varrata kiszakadt és azért volt minden.

Elmondtuk hogy vad és morog és morcos kutya. Délután amikor kiadták rá sem ismertünk! Egy álom jó kutya, aki állítólag kedves és vidám, és bújos volt mindenkihez! Nem akart eljönni sem, szaglászott, mászott a dokikra és a segédekre és teljesen más volt mint az előző műtét után. Elmondták hogy ne ugráljon, no és tölcsér. Bár mondta a doki hogy az elsőt ő sem gondolta komolyan lévén ez egy vizsla .

Szóval ismét 10 nap szobafogság és éjszakázás vár rám. Igaz esténként felveszi a hálógöncét hogy lehessen aludni is nyugodtan a nappaliban mellette. Tiszta méhecske a csíkjaival és a farka a fullánk . Ez is jellemző, a Papám elment és vett neki a Corában két isteni topot újonnan. Esküszöm én simán viselném, mert ezüst díszek vannak rajta. Ezt vágtuk szét neki.

Így aztán a hímzésekkel jól haladtam az elmúlt napokban, a Magazinos bár kicsit nehezen ment és éppen hogy határidőre készen lettem vele, de a végeredmény teljesen jó lett. Majd ha megjelenik elárulom melyiket követtem el én. Az RR-ek egyre viharosabbak, így aztán a gödöllőiben pl. visszakértem a kendőmet azzal hogy én szívesen hímezek azért a többiekére. Ezzel is haladok, ha ügyes leszek a héten 4 RR kendőt is meg tudok csinálni. Ne izguljatok RR lányok nem csapom össze, csak már sok félkész, vagy éppen kicsi minták .

Sajnos a pécsi talit is ki kell hogy hagyjam, már előre szomorú vagyok hogy többetekkel nem találkozhatom .

A jótékonysági dologra is kitaláltam valamit ami nem hímzés, hiszen többen azzal készültök. Ez még hadd legyen meglepi, nem is tudnám jól leírni, majd a végeredmény mindennél többet mond.

A napokban többen megtiszteltetek azzal hogy kreatív kitüntetést kaptam tőletek  Ez nagyon meghatott mert magamat nem tartom annak, csak jó másolónak maximum. De azt gondolom hogy akiktől kaptam mind nagyon kedvesek a szívemnek és igyekeztem 5 olyan embernek tovább adni akiket szintén nagyon szeretek. Így aztán kimaradt legalább 50 ember a listáról akit szintén szeretek .

Elnézést is kérek akinek a héten nem válaszoltam - tudom hogy egy PM restanciám is van - nagyon álmos és fáradt vagyok és voltam és leszek. De ennek is egyszer vége lesz, utána már csak a kutyatréner fog lefárasztani akit Sofie-hoz hívunk hogy nevelje meg . Ha esetleg addig az agymosása nem használna.

Nyuszipuszi mindenki orrára! 

 

 

 

S akkor a vidámabb blog

Amikor éppen nem esett az eső akkor sok szép dolgot is csináltam. Fényképeztem pl. pillangót és napraforgót. A pillangók érdekes módon pont úgy jönnek ahogy a pillangós RR-ben is hímezzük őket. Most éppen ez a csíkos repkedett egy pár napig a kertünkben. Ha süt a nap nagyon szép a kert. Olyannyira hogy lett az idén napraforgónk is. Ezt úgy képzeljétek el hogy a kocsibejáró betonkövei között nőtt ki ez a szép sárga napraforgó. Teljesen beleszerelmesedtem, pedig szegény a talicska és a kövek mellett hirdeti a nyár szépségét. Nem tudom hogy szotyit is ad-e majd nekünk . Szegényt nagyon megviselte az utóbbi napok esőzése úgyhogy lehet hogy megmakacsolja magát és nem ad a felmelegedésre tekintettel. A kertben a virágok is meg vannak zavarodva, nem tudják hogy most akkor kell virágozni vagy már jön az ősz és hullajtsák a szirmaikat esetleg. A kertünk kapujának tábláját nem tudom lefényképezni mert folyton elázik. Egy papírra kinyomtattam hogy: "Sofie vagyok és itt találtam otthonra. Egyenlőre még nem tudom eldönteni hogy harapok-e ezért kérlek csengess ha be akarsz jönni."  Ez jó szöveg volt csak hogy közben elromlott a csengőnk .

Miközben Sofie-t nevelem, őrzöm sokat hímeztem és már jelentem jól haladok a Magazinos mércével. Hát igen ezt ugye nem mutathatom meg, de majd elárulom ha közzé lesz téve melyiket is készítettem én az újságba. Az RR hímzések nálam is lassan haladnak, de ha kiülhetek a kertbe hímezni akkor minden sokkal könnyebben megy. Van már napozóágyam is amelyen pihe-puha párna van és jókat lehet rajta aludni is.  S ha már hímezni nem volt mindig kedvem és sokat jutott eszembe Bátorákos arra gondoltam hogy megfűzöm azt a szivecskét amelynek a mintáját tőle kaptam. A rózsaszín Swarovsky (hogy kell ezt leírni ?) kristályból van, a kék pedig sima mezei üveggyöngyök és az duplán is van fűzve. Látod Vica milyen szép lett . A képeket persze csak félig sikerült jól beilleszteni, az elejére kerültek a szivecskék.

Szóval jók is történtek az elmúlt napokban, s igen valahogy el is gondolkoztam a Kolonics kapcsán szép az élet és élni kell amíg lehet .

 

Blog a lelki békém kedvéért :-)

Á el se olvassátok, csak muszáj kiírnom magamból mert felrobbanok...

Először is útálom ezt a nyarat. Életemben ilyen pocsék nyári idő még nem volt, az esőt gyűlölöm. A szerdai munkámban még a bugyim is vizes volt mire hazaértem. Talán ezért is van az hogy nincs igazán jó kedvem alapvetően, no meg talán a nem alvások az utóbbi pár napban.

Sofie-t megműtettük mert nem akartunk egy tüzelést egy ilyen rossz kutyával. Új állatorvos mert ugye az előző lelkén is száradt nagyrészt hogy Frigyes ilyen hamar elment. Igen ám de én sem gondoltam mindenre, főként arra nem hogy ez egy kis állatklinika és bizony beadtuk már altatták is, aztán alva kaptuk vissza is. Pánik a köbön, azóta pedig lessük 24 órában hogy ne bontsa ki a varratait. Ez persze azt jelenti hogy az éjszaka fele az enyém és a nappalok zöme is. Közben elvállaltam egy munkát ami azt jelenti hogy szerdánként kint könyvelek az Infoparkban egy cégnél. Hát nem könnyű még ezt az egy napot sem megszervezni, pedig igyekszem hajnali 7-re menni hogy mihamarabb hazaérhessek.

A hímzésben nekem is undoritiszem támadt, de azért küzdök mert van Magazinos határidős munkám is, no meg néhány RR is érkezett ebben a hónapban. Apropó RR, ebben a pillanatban lettem végletesen dühös mert az egyikben még engem vontak kérdőre   A gödöllői lassú RR-ről van szó ahonnan nem kaptam fél éve anyagot. Erre most az egyik előre akar küldeni egy kendőt, holott az előtte lévő 3-ra sem hímeztem még. Köszöntem szépen de nem kértem, írtam hogy majd inkább a sorban következőt kérem el Cicától. Erre szépen beszóltak nekem hogy havonta egy kendőt igazán bevállalhatnák...  Már kértem hogy az én kendőmet adják vissza, de most azt hiszem a hétvégén egy újabb bejegyzésben ismét kérem hogy most és azonnal postázza vissza az a lány aki már 3 hónapja ül rajta és lőn csoda pont az ő kendőjére kellett volna most előre hímeznem....

De ez csak hab volt a tortán, mert a szerdai cégnek kellett ma eredményt adnom és 3 órán keresztül tököltem a beszámolóján és az istennek sem jött ki. Jó a program is idegen még amivel könyvelem, a kimutatások formája sem kompatibilis velem még, de ennyire béna nem lehetek. Oltárian elfáradtam, már bőgni lett volna kedvem annyira elkeskenyedtem. Ez után jött a hír hogy az RR-ben vihar van a biliben.

A délelőtt sem volt jobb, Sofie-t vittük az állatorvoshoz (szokás szerint berókázott a kocsiba oda és vissza is  ) ott 1 órát vártunk hogy aztán a dokinő leszúrjon minket egy perc alatt és két perc múlva már kint is voltunk. Persze Sofie ugatta és támadta a kutyákat, az embereket, vonyított és nem viselkedett megközelítőleg sem jól az 1 óra alatt. Amúgy sem vagyunk vele barátságban, mert tegnap odakapott a Papámnak, még vérzett is a keze. Mindezt persze éjszaka. A dokinő pedig azért szúrt le minket mert a kutya nyalakszik és lenyalta a fertőtlenítőt. Könyörgöm, kutya vagy mi nem ?! Kértem hogy kösse be a hasát mintha kinti láncra kötött kutya lenne. De nem mert azt nem lehet, rakjuk rá a műanyag tölcsért. Ja ha a nyaka nem lenne vastagabb mint a feje még működne is.... Komolyan érdekelne hogy ha a "paraszt" - s itt most a jó értelemben vett - kutyának van ivartalanítása az öreg mezőgazda folyton néz hogy nem nyalakszik-e?

Pedig vannak jó dolgok is. Fényképeztem pillangót, virágot nektek, fűztem egy gyöngy ékszert is Bátorákos Vica emlékére. De inkább ezeket egy másik blogba teszem ellentételezésképpen .

Az én SAL-om

Már régóta adós vagyok ezzel, de bevallom szakaszosan hímeztem és gondoltam hogy eddig el akarok jutni mielőtt megmutatom. Ez lesz tehát az én táskám a mai borús időben fényképezve. Az anyag Lugana 25 ct világos lila (ez sajnos a fényképen nem igazán látszik). A választott DMC színek: 210 és 550

Életemben először nem számoltam le rendesen, no meg csak az első minta egység volt meg így aztán az utolsó pár sor le fog maradni mert nem fér rá az anyagra.

Mintás anyagot még nem választottam hozzá, tehát ennyi az eddig meglévő ötletem . Eddig jutottam vele, amikor nagyon ráuntam az RR és Magazinos hímzésekre akkor ez tökéletes volt mert nincs színváltás és főként a csíkok mentek manuálisan is.

Az anyagot imádom, nagyon könnyű rá hímezni és szépek az ikszek is rajta. Igaz a 25 ct miatt a DMC fonal sem fedi teljesen, de az összhatás tetszik. Igyekszem feltenni a SAL honlapjára is és ott a képet lehet majd nagyítani remélhetőleg.

OKJ képzés

Ezt ma kaptam és bár nekem nincs olyan egyed akit beirassak gondoltam hátha nektek van :-):

PASIKÉPZŐ
OKJ-s szakképzés
                                                           
A képzés alcíme: Olyan intelligenssé válni, mint egy nő.

Cél: Aktiválni a férfiak agyának idevágó részét, amelynek létezéséről sejtésük sincs.

A tanfolyam árát a tényleges szükségletek felmérése után állapítjuk meg, kedvezményt adunk azoknak a jelentkezőknek, akik mindegyik kurzuson részt vesznek!!!

KÖTELEZŐ TANTÁRGYAK:

1. Leválni az anyámról (2000 óra)
2. A fizetésemet a feleségemnek adom (550 óra)
3. A feleségem nem az anyám (350 óra)


KÖTELEZŐEN VÁLASZTHATÓ TANTÁRGYAK :

1. Nem vagyok féltékeny a gyerekemre (50 óra)
2. Kész vacsora ..... egy mosolygó feleség (200 óra)
3. Nem viselkedem úgy, mint egy fajankó a feleségem barátai előtt (több mint 500 óra)
4. Hogyan lazítsunk úgy, hogy ne tűnjünk lustának (300 óra)
5 Leküzdeni a távirányító-szindrómát (550 óra)
6. Nem pisilek a WC mellé (100 óra, gyakorlati foglalkozás videó rögzítéssel)
7. Előbb sikerül kielégítenem a feleségem, minthogy elkezdené tettetni (kb. 1500 óra)
8. A cipők maguktól soha nem mennek el a cipős szekrényig (800 óra)
9. Hogyan jussunk el a szennyes tartóig úgy, hogy útközben nem tévedünk el (50 óra)
10. Hogyan éljünk túl egy náthát agonizálás nélkül (200 óra)

FAKULTATÍV TANTÁRGYAK:

1. Emésztési technika, hang nélkül
2. Agyamba vésem, mely napokon esedékes a szemétlevitel
3. Konyha - kezdő szint: háztartási gépek: ON (bekapcsolni), OFF (kikapcsolni)
4. Konyha - haladó szint: az első zacskós levesem anélkül, hogy elforralnám az összes vizet
5. A jégkocka tartó megtöltésének veszélyei (diavetítéssel kísért bemutató)
6. A legújabb tudományos felfedezés: a házimunka nem okoz impotenciát
7. A WC ülőke dörrenésmentes lehajtása
8. Miért nem szükséges a takaró emelgetése, miután megszabadultunk bélgázainktól?
9. Alapvető különbségek a szennyeskosár és a padló között (zeneterápiás laborgyakorlat)
10. Hogyan repül a kávéscsésze a mosogatóig (gyakorlatok David Copperfield irányításával)
11. Érzékeken túli kommunikáció: mentális gyakorlatok azokra az esetekre, amikor világosan elmondják, hogy a keresett dolog a szekrényfiókban van, ilyenkor ne kelljen visszakérdezni, hogy melyik szekrény, melyik fiókjában

HÁZIDOLGOZATI TÉMÁK:

(A témák nehézsége és összetettsége miatt csak 2 dolgozatot kell beadni)

1. A vasaló: a ruhák titokzatos útja a mosógéptől a ruhásszekrényig
2 . Én és az elektromosság: a villanyszerelő kihívásának anyagi előnyei villamossági hibák esetén (a legbanálisabbaknál is!)
3. Miért nem bűntény virágot ajándékozni a nőnek a házasságkötés után?
4. A WC papír: a WC papír vajon a papírtartóban jön a világra?
5. Az eltévedt férfi autóvezető is kérhet útbaigazítást a járókelőktől anélkül, hogy impotensnek tűnne
6. Tisztítószerek: adagolás és gyakorlati felhasználási tanácsok a javíthatatlan károk elkerülése céljából
7. A mosógép: a nagy ismeretlen felfedezése
8. Milyen genetikai akadályai vannak, hogy szó nélkül végignézzük, amint egy nő leparkol

Sofie első hete

Egy hetes nálunk ez az átok . A kezdeti megszeppenése után, a héten kitombolta magát. Egyedül nem lehet még hagyni, remélem azért hamarosan igen, mert bár itthon dolgozom azért volna néha dolgom napközben is.

Az első éjszaka rázós volt, félóránként felkelt és megnézte hogy megvagyunk-e. Ezen kívül azóta éjszaka alszik, igaz mi is nyitott szobaajtókkal vagyunk a béke kedvéért. A vihart ő sem szereti, de a dörgést és a villámlást leszámítva az eső nem izgatja. Ellenben a kaja biznisz nagyban megy. Ha olyan kedve van és úgy gondolja hogy tőlünk nem kap enni, akkor próbálja magát kiszolgálni a szemetesből és a garázsból ahol a kolbászok vannak. Mesterien kezeli a kilincseket és próbál mindenhová bejutni ahol jár. A kertkapun simán ki tudna ugrani de nem teszi, ellenben kulcs hiányában egy drót karikával próbáljuk megakadályozni hogy kijuthasson. Nem vizslaként viselkedik még, a kajás srácon kívül aki az ebédet hozza nem igazán szívlel senki sem. A takarító segítségünk Rita úgy tudott dolgozni hogy én Sofie-t pórázra vettem és kísérgettük hogy szokja a látványát. Védi a házat mindentől, volt két nap amikor még a bogarakat is megugatta szinte, nem tisztelt se embert, se állatot. Igen ám de ő tuti szobakutya volt, ezért a nappali közepén engedte ki a hangját és innen próbálta megvédeni a házat! A kert neki szokatlan, bár egy hét alatt rájött - ahogy a képeken is látszik a külön képtárban - hogy jó dolog az. Szobatiszta, kivéve az első napi jelölést, illetve a garázsban tett kísérletét.

A kis piszok a 220 kilométert amikor elhoztuk minden baleset nélkül tűrte, a tegnapi állatorvosi látogatást két rókázással "honorálta" nekünk, naná hogy külön-külön helyre. Ha elmegy valamelyikünk, áriázásba kezd azon a mély bariton hangján. Hallanotok kellene, veszett egy hangja van.

Labdázni már hajlandó, bár elég alternatív módon értelmezi ezt is, ha olyan kedve van visszahozza a labdát. Ülni, feküdni nem tud utasításra. A séta rémálom, húz és fullad mint akit ölnek. Én feltételezem hogy nem is igazán akar elmenni, neki most fontosabb a ház és annak védelme. Ezért aztán minél gyorsabban haza is akar érni!

Igaz a kaja is itthon van. Az egy hét alatt evett kutyakaját, de már kétszer kapott pörköltet ami neki készült, no meg ugye érkezéskor a kolbász fogadta. A mézet nem szereti, de különben minden kaját befalna.

Tehát senkit ne tévesszenek meg a képek, átok egy kisasszonyt fogadtunk be ! De hát szeretjük mert annyira örül ha hazaérünk, átkulcsol a hosszú lábaival hogy ne menjünk el amikor készülődünk, s persze tanulékony is a maga makacs módján. Megkapta Frigyes kanapéját, de a szobájába nem akart bemenni eddig. Így aztán a mi kanapénk mellé raktuk az övét is a nappaliban. Ez persze nem akadályozza meg a kisasszonyt hogy a mi bútorainkra is felmásszon. Aki ismer igazán tudja hogy nem vagyok egy rendszerető lény, ez most kamatozódik. Ugyanis az egyik kanapé tele van hímzéssel és laptoppal, a másikat éjszakára mindenféléve tele pakoljuk hogy ne feküdjön fel. Kerti párna, bőrönd, tiszta ruhák s még ilyen dolgok.

A doki azt mondta hogy egészséges és kb. augusztusban tüzelne legközelebb. Ezt nem várjuk meg, előbb lesz megműtve Sofe mert így is nehéz vele, és akkor bizony megvadulnak ezt tapasztalatból tudom.

Most alszik mintha mi sem történt volna, pedig az előbb szidtam le rendesen mert megint belopódzott a garázsba kajáért.

 

 

Miért is hallgattam ennyire

Szóval az úgy volt... Sokan tudjátok hogy nekünk volt egy kutyánk Frigyes. Még ő előtte volt egy német vizslánk is Snoopy. Tulajdonképpen amióta kertes házban lakunk még nem volt olyan hogy valamilyen bundás ne uralta volna az életünket. De áprilisban aztán itthagyott minket Frigyes és üres lett a lakás. S nem csak az, az életem is. Persze tudom ezt férjjel, gyerekkel szokták az emberek orvosolni, de nekem ugye egyik sincs. Az életemben is káosz lett a szokásos menetrend felborult.

De aztán egyszercsak kaptam egy levelet hogy a debreceni menhelyen van két csokibarna vizsla. Már a képek alapján is beléjük szerettem, de aztán két héttel ezelőtt le is mentem megnézni őket. Heni és Sofie tündériek voltak, de mi indultunk nyaralni ugye. Az édesapám is kategórikusan nemet mondott, most még nem lesz kutyánk felkiáltással. Aztán kiderült az egy hét pihenés alatt hogy azért nem szeretne mert kivételesen tervezetten, fajtiszta vizslát és majd ősszel mert még az idei nyáron nyaralna egyet. De hát látta rajtam hogy a két vizsla a menehelyen nagyon beleköltözött a szívembe.

Így aztán ma leutaztunk Debrecenben és íme az eredmény  :

Persze az első nap még a próbálkozásokról szól, akinek van kutyája tudja: mit szabad és mit nem. Kanapé kutya és mindenhová felmászik, mesterien nyitogatja az ajtókat és hát a kaja központi kérdés nála a menhelyi léte miatt is. De a Papámmal első látásra egymásba szerettek s a hazavezető utat is jól bírta, bújos kis cukorfalat. Talán azt nem tudjátok rólam, hogy Vízöntő jegyben születtem és mint ilyen kicsit ambivalens érzéseim vannak. Minden fontos dolgot akarok is meg nem is egyszerre. Nagy szerettem volna Sofie-t, de most van egy olyan hülye érzésem is hogy jaj de most akkor tényleg itt van és mi lesz éjszaka, és miért nyitogatja az ajtókat és fekszik fel ha mondtuk neki hogy nem lehet. De ezt majd elmúlik nálam és ha jól alakul az éjszaka holnap reggel már ugyanolyan boldogan ugrunk egymás nyakába . Egyszóval happy az élet nálunk, újra kutyások vagyunk ! S ráadásul a tévében pont a kedvenc filmem megy a boszorkányokról .

Szép jó éjszakát mindenkinek!