Megint - már májusban is - ide vetette a zalai szél Budapestre egy tanfolyam keretében. Éppen most reggelizik a szállodában így kibeszélhetem 
.
Tegnap amikor vége lett a tanfolyamnak összefutott Melindával hogy csudaszép fonalat zsákmányoljon tőle. Én késve érkeztem a társaságukhoz, bár bevallom így utólag az a kis késés is sokat számított a testi épségem miatt. Ugyanis a két panel lány kiült a legnagyobb melegben a napra. Én mivel vidéki csirke vagyok nem vagyok a beton melegéhez szokva, főként ha van a közelben egy légkondis hely ahol hűsölhetek.
No de mindegy szeretem én őket, ezért aztán nem tudok haragudni a két napimádóra !
Kaptunk Melindától szépséges Baby alpakka fonalakat, s igen én is beállok a kendősök sorába. No nem most, mert ahhoz egyenlőre sok más dolgon kellene keresztül "verekednem" magamat a hímzések és horgolások között. Jót beszélgettünk és szerintem mindenki önmagát hozta stílusban, nem voltak gátlásaink.
Miután Melindától elbúcsúztunk jöhetett végre a légkondi és az evés, annyira dolgoztam tegnap hogy nem volt időm enni. Bűnbe vittem Danát utána, mert közhírré tétetik:
Az ÉVA kézimunka boltban a WestEnd-ben (is) a jövő héten minden 20% kedvezménnyel van!!! Na jó akkor lesz alapáron, de aki akart valami szépséget onnan most megéri betérni.
No nekünk ez kábszer, így bementünk. A baj csak az hogy én ott tényleg beleszerettem még a múltkor egy apró de annál édesebb zsiráfba. A legnagyobb baj hogy ezt a készletet már nem forgalmazzák, csak kitették az én kínzásomra. Addig bóklásztunk, addig mondtam hogy én licitálok a bekeretezett zsiráfra hogy az eladó hölgy feltúrta a raktárat és elővette a készlet maradékát a mintával és a fonal darabokkal . Így aztán félre is tette nekem a jövő hétig egy másik cuki jegesmacis készlettel együtt, s majd megtudom hogy milyen áron kapom meg a készlet maradékát.
Ezután séta következett az Európa cukrászdáig, ahová egy ideig nem megyek. Fagyi kelyhet rendeltünk és előtört belőlem az emancipa, amikor megláttam hogy Dana fagyijában romlott eper van. Szerintem még penészes is volt. Én visszaküldettem, de a kiszolgáló lány olyan furán kérdezett hogy nem tűnt egyszerűnek. Mikor én közöltem hogy ez romlott eper azt kérdezte hogy akkor most mi legyen? Hát én tudjam mit tehetne ez ügyben?!
No szóval kaptunk másikat, sokkal kevésbé dekoráltat és kevesebb beltartalommal, de cserébe ők sem kaptak borravalót.
Aztán egy kis Duna és a projekt ami meghiúsult: megsimogatni a Parlamenti oroszlánokat. Ez nekem a szabadságot jelentené, hiszen nincs kordon végre és én odamehetek a zöld oroszlánokhoz. Nem adom fel, hiszen elvégre is be lehet menni, csak nem este mert akkor kormányőrök védik. Igaz hogy csak azért lehet napközben is, hogy jegyet vegyen az ember, de én oda fogok slisszolni az oroszlánok farkához és meghúzom .
S most megyek napozni, hitelesen szeretnék piros lenni, nem a rosace bőrbibi miatt. Reményeim szerint csokibarna leszek előbb vagy utóbb és nem látszik majd a pirosságom.
