Megesett e medve eset

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval az úgy volt.... hogy megjött a Brazilia fonal a Coats mintaboltba, s mivel tegnap este volt egy váratlan telefonom hát elhatároztam hogy ma bemegyek Pestre. Tegnap este megcsörrent a telefonom és a drót másik végén egy férfi volt aki megkapta a keresztény társkeresőtől a telefonszámomot. Á nem kell megijedni, még megkeresztelve sem vagyok, csak gondoltam ennél a cégnél talán normális hapsikat találok, főként mert szép áron tagdíjas szolgáltatás. S mivel ez olyan kínos telefonon, tehát egy mai randit javasoltam.

Tehát reggel elmentem a Coats mintaboltba és magamhoz vételeztem a szőrös fonalakat jövőbeni medvék kötése érdekében . Láttam már útközben hogy egy megállóra van egy Rossmann üzlet ahol állítólag medvék ugrálnak a vevők kosarába. Nos itt nem ugráltak, illetve már csak gyerek medvék voltak. Legott tovább ügettem a Meseboltba hogy bevásároljak töltöanyagból. S innen követtem el egy végzetes hibát: nem találtam meg a Kálvin téren a villamospótló megállóját és gyalog indultam el az Astoriához... ez lett az eredmény. Egy használt cikkes üzletben üldögélt egy fehér medve a kirakatban jutányos áron. Én meg elhatároztam hogy bemegyek és kikérem a kirakatból. Ámde bent a nyakamba ugrott ez a két medve  . A két eladólány észrevette hogy őrülttel van dolguk s bár csak nagyobb szőrűt akartam először elhozni, de Jegeske is velem jött a sáljával. Kb. 40 centi magasak és puhák nagyon. Így felpakolva felbaktattam az ügyfélhez, aki még hozzám dobott egy kis anyagot. Ekkor karácsonyfának érezve magamat elmentem a második munkahelyemre az Örsön és lepakoltam. A lányok teljesen elaléltak hogy milyen mackó gyerekeket vittem. Egy kis szakmai csevegés után aztán jött a randi.

Nos lányok lehet engemet utálni, de én egy önző számító banya vagyok, s nekem igenis számít az egzisztencia ha a jövőbeni páromról van szó. Szegény valószínűleg nem tehet róla, de se lakása, se kocsija ( már ha egy matuzsálemet leszámítunk), mamájával él és az egészségügyben dolgozik vizitdíj beszedőként az érettségijével. Perspektívája ha családja lesz és el kell tartania őket: elmegy mellékállásba egy gyorséttermbe saját elmondása szerint. Mindezt 37 évesen tárta elém. S itt már mindegy volt hogy alacsony, nem kicsit, nagyon. Utálom én is magamat érte, de esélytelen hogy mi ketten együtt...

Ez után a barátnőmmel elindultunk haza, én mint "karácsonyfa" amit még tudtam fokozni, az 5. csomagként felvettem egy kis zöldséget a hétvégére .

Áldott jó kiskocsim, az én kék Matizkám hazafelé menet 4-szer mentettem meg az én és a saját életét. Az M3-ason a forgalom kriminális volt, 3-szor kellett vészfékeznem a legbelső sávban. Mikor lehajtottam róla is inzultáltak, rám dudáltak, reflektoroztak. No de épségben hazaértem, nem úgy mint valaki aki befelé tartott az autópályán, mert rengeteg kék villogót láttam a szervízútról, nem tudom mi történt, de állt mind a 3 sáv. Remélem életben volt aki miatt ez a nagy felvonulás történt. Hiába néztem a Híradót nem láttam mi történt.

Itt a hétvége és remélem mindenkinek vidáman és békésen telik!

 

Maxi folytatásos sztorija (s még mindig nincs vége)

Ott fejeződött be az előző beszámolóm hogy Maxi Vácon van egy gyepmesteri telepből kialakított menhelyen. A két héttel ezelőtti szombaton ahogy írtam kimentem a hordozó ládával Vácra és egy kedves lány volt ott ügyeletben. Maxi akkor már egy másik kutyussal volt egy kenelben, de egészen jól kijöttek egymással. Meg tudtam simogatni és már sokkal jobb kedve is volt mint előtte, barátságosan nézett rám és örült is nekem amennyire tőle telt. Kiderült, hogy a hordozó láda nem megfelelő, kicsi Maxi hosszú lábaihoz. Ott a lány azt mondta, hogy akár már azonnal ki is vihetném hiszen a karanténnak olyan értelme nincs hogy jelentkezne az eredeti gazdája. Fájó szívvel de ott hagytam a szép foltos bundáját azzal, hogy szerda reggel ott vagyok érte. Azért akkor mert a gödöllői férfi Zoltán azt mondta addigra készít neki helyet a HEROSZ-nál. A kedves foxis szomszéd felajánlotta nekem hogy elkísér szerdán és mehetünk az ő kocsijával. Annyira lelkes is volt hogy egy régi kutyaházat megcsinált kenelnek az ajtaját berácsozva. Ezzel aztán szerda reggel 7 után elindultunk Vácra. Maxi örült amikor kihoztuk a kenelből, de a pórázt nem igazán akarta magára venni. Az ottani nő segített rátenni és betuszkoltuk a kutyaházba a foltos bundáját nyakán a pórázzal. Jól bírta az utat, teljesen csendben volt végig. Amikor odaértünk Gödöllőre nagy csodálkozó szemekkel nézett ránk a kutyaházból, de már nem félt annyira. A telep biztonsági őre felszólt a HEROSZ telepvezetőjének hogy megérkeztünk. Sokáig vártuk de nem jött le, majd leüzent valamit amitől én ott helyben lesápadtam és rosszul lettem... Felmentünk hogy beszéljünk vele, ekkor már éppen 9 óra volt és tudtam hogy a segítőkész szomszédnak 10 órára már Budán kell lennie a munkahelyén. Nos a HEROSZ telepvezetője közölte, hogy nem tudja átvenni tőlünk Maxit mert nincs szabad helye és neki nem szólt senki... Rosszul lettem és rögtön hívtam Zoltán aki mondta a telefonba hogy: Ó elfelejtettem szólni neki... Röviden és tömören, felhívta a telepvezetőt aki mondta hogy jó, akkor a házzal együtt tegyük le, s majd este Zoltán intézkedik. Megmutatta a telepet, tiszta volt és rendes, Maxi is kapott a lezárt házába enni és inni, sok-sok kutyus volt ott.

Az igazság az hogy a szerdai napom kómában telt, kábán dolgoztam hogy ne kelljen Maxi sorsára gondolnom. Tudtam hogy délután nem tudok visszamenni, mert a telepvezető csak kettőig van ott és utána bezárja a telepet. Este érkeztével óránként telefonáltam Zoltánnak de egyszer sem vette fel. Rosszul aludtam és ideges voltam, nem ilyen sorsot képzeltem Maxinak .  Már csak azért sem mert Zoltánnal közel 3-szor beszéltem mielőtt kivittük volna és mindannyiszor ki akartam menni a telepre, de mindig mondta hogy nem kell elintézi ezt a telefonunk alapján. Másnap aztán reggel 8 után pár perccel hívtam a telepvezetőt hogy mi történt tegnap óta. A hívás előtt azon gondolkoztam hogy minek örülnék jobban: ha Maxi még mindig be lenne zárva a kutyaházban de itt lenne a közelemben, vagy ha Zoltán elvitte volna valahová Pestre hol nem tudhatom milyen sorsa van? Nos Maxi maradt és reggelre kirágta magát a kutyaházból ( a szomszéd foxi is ezt tette ugyanezzel a házzal korábban  ) és lazán elvolt a pajtában ahol rajta kívül még 3 másik kutyus volt elzárva egy kenelbe. Mondta a hapsi hogy nem zárja el kenelbe mert úgyis kimászna, jól megvan, eszik, iszik, alszik a szalmában. Kérdeztem hogy kimenjek-e látogatni, mondta hogy ne, inkább hagyjuk hogy megszokja a környezetét, hétvégén majd az unokáját is kiviszi hogy játszon vele. Olyan megnyugtató volt a férfi hogy valóban nem látogattam ki hozzá. Szombaton akartam, de ilyenkor nincs nyitva téli időszakban.

Ma aztán reggel telefonáltam és kilátogattam hozzá. Kenelben most sincs, lazán sétálgat a pajtában. Fél mint mindig is, de sokkal szelídebb mint korábban. Azt mesélte a telepvezető, hogy már ő meg tudja simogatni, jól is van, igaz ma reggel bekerült az egyik kenelbe egy fiú nagytestű kutya aki nem igazán szereti a többi fiú kutyát. Tehát az ő elhelyezése még gond, s hát Maxi sem egy ártatlan ipse el tudom hinni hogy cikizi a másik kutyát kívülről .

A telepvezető nagyon kedves férfi, hosszabb ideig beszélgettem is ma vele, mesélte hogy hogyan kerülnek onnan ki kutyák, hogy Maxit is csak jó helyre adja ki ahol lesz területe. Azt kell hogy mondjam, meglepő hogy milyen szép fajtiszta kutyákat tesznek ki a felelőtlen emberek. Lányok aki icipici tacsikákra vágyik, pl. 3 gyerek tacsi is ott lakik a menhelyen.

Tehát fél happy end, jó helyen van, majdnem szabadon tartva, s talán hamarosan találok neki egy jó helyet ahol vagy kenelben, vagy szabadon egy nagy területen éldegélhet.

Egy vidám nap

Gondoltam hogy a sok rossz dolgot olvasva leírom azt amilyen napom nekem volt, hátha ez egy pár pillanatra jobb kedvet okoz valakinek.

Itt ülök a nappaliban és szálfa egyenesen gépelek a lapostopon, de erről majd később.  Reggel napsütésre ébredtem és ez már jó kedvre adott indokot. Tudtam hogy ma egy élvezetes programom is van, így délelőtt igyekeztem dolgozni, passziánszoztam az ügyfelek számláival. Ez kb. annyit jelent hogy készítettem belőlük 5 kupacot és azokat szépen sorban lefűztem. Hogy mindeközben a nap jó kezdete se romoljon, bevarászoltam a DVD lejátszóba a Szívek szállodája sorozatnak az első évadbeli utolsó DVD-jét. Ezen úgy elbambultam hogy arra döbbentem rá hogy ideje lenne tisztasági fürdést rendezni, mert hamarosan vár a masszőr. Bejelentkeztem már egy hete, igaz a hóra nem számítottam de ma már kocsival is ki lehetett szabadulni innen az erdőből. A masszőrhöz elsőre odataláltam, büszke is voltam magamra, hiszen ez előtti alkalommal a szép arany kocsijával értem kellett jönnie Veresegyháza központjába mert véglegesen eltévedtem . Szóval amikor megérkeztem és felmentünk a szobába (nem szobára, ejnye mit gondoltok ) letisztáztuk hogy egy órás kínzást szeretnék, amely még kevés is lesz a hátam tájékára. Szegény Attila beleadott mindent, kifilézett, átgyúrt mint egy kelt tésztát, elpüfölt, s mondjuk a végére talán össze is rakott. A végén aztán látva a reménytelen helyzetet, már ami a hátamat és a nyakamat illeti kaptam utasításokat, avagy mivel ébredjen a vénlány. Egy fél órás programot kaptam, hogyan nyújtsak, erősítsek, tekergessem magamat. Volt egy pillanat amikor a sarkamon térdelve úgy kellett volna előre dőlnöm egyenes háttal hogy a picinek nem mondott tomporom ne mozduljon a sarkamról. No itt felkacagtam   még hogy én ezzel a két cupákos combbal?! Megadta magát és mondta hogy jó akkor legyen az elternatív cicahátas programpont. Persze neki könnyű, harművészet mestere és olyan magasra tud rúgni is hogy jajjjj. A legviccesebb a levezető program pont volt: engedjem el a kezeimet és csapkodjak vele, vagy pörgessem be előre mint a malomkerék. Holnap majd kipróbálom, de kétlem hogy én ennyire laza lennék.

Miután filézetten kijöttem tőle elindultam a Chewi szervízbe mert a kis kék autóm elkezdett az ablakánál rozsdásodni. Én mint igazi nő bementem a munkafelvételre és előadtam magamat ahogy szoktam: valami az ajtón rozsdásodik és meg kellene nézni. Volt már hogy fél napig jól szórakoztak, mert bementem azzal hogy rángat a kocsi, s akkor még visszakérdeztek hogy ez mit fed? Én meg oldalt billentettem a fejemet és azt mondtam: "Hát úgy előre, hátra mozog..."  Kijött a szervíz vezető a múltkori eset után semmit sem kérdezve, és megállapította hogy ki kell cserélni a fedő műanyagot. A jövő hétben egyeztünk ki, már ha addig nem esik le nagy hó.

Utána bent Gödöllőn vettem Maxinak nyakörvet és ha már arra jártam, gondoltam megnézem a HEROSZ telepet ahová holnap kerül. Igen én még nem voltam kint eddig, de rosszabb nem lehet mint kint Vácon ahol most van. Nem igazán találtam azt az utcát amelyet a térkép írt, ellenben ahogy haladok szép lassan arra leszek figyelmes hogy balra mintha vaddisznót láttam volna nem is egyet! De hát mennem kellett tovább, mert jöttek mögöttem és előttem is. Az út vége az erdő volt, így visszafordulva már tudatosan lassan mentem hogy le tudjak parkolni. S képzeljétek a sok gyár között egy pár fa alatt számos vaddisznó él elkerítve, szarvassal, kecskével és gondozóval együtt. Egy csirkeháló választotta csak el tőlem őket ami az utcára nyílt  . Barátságosak voltak, odajöttek a kerítéshez, akár meg is simogathattam volna őket. Ki volt írva a rácsra hogy ne etessék őket, mivel szigorú időrendben esznek. Lányok annyira szépek voltak! Miért szép egy vaddisznó aki a pocsojában túrja az orrával a sarat? Mert olyan természetes.

Aztán hazafelé a HEROSZ bejáratát is megtaláltam, holnap majd kiderül milyen lehet.

Most pedig mint a cöveg ülök itt, fáj a hátam mert nem úgy ülök mint ahogy kellene, ki tudja meddig bírom a szabályos testtartást fenntartani könyvelés és hímés közben

Hanyatfekve kellene megpróbálnom hímzeni. Most megyek hátha a holnapi segítségem hazaért közben és megbeszéljük a reggeli indulást.

Maxi története (még nincs vége)

Az utóbbi időben valamilyen okból kinyíltam az eddigieknél is jobban a kóbor állatok felé. Az Nők Lapja Cafe oldalán szinte minden nap nyílik legalább egy beszélgetős topik, amelyben kóbor kutyának vagy cicának keresnek gazdit. Én alapvetően nem tudok egy menhelyre kimenni, a szíven darabokra hullik a kutyusok láttán és legszívesebben sorban hazavinném őket. Nem lehet, már csak azért sem mert Frigyes a házi öleb uralja nálunk a házat és nem tűr meg mást maga mellett amióta Snoopy a vizslalány elment. Baráti kapcsolatban vagyunk a szomszédokkal, igaz alig látjuk őket. Én imádom a kutyákat, főként a szomszédban lakó Dorka vizslalányt. Ezeknek később lesz jelentősége.

De most helyzet lett. Maxi a foxi már több mint egy hónapja tévedt be a Parkfaluba ahol lakom. Ez a telep az erdő mellé épült, körbe kerítéssel, biztonsági őrökkel. Egyik oldalról a 3-as út a másik oldalról pedig az M3-as és a HÉV határolja a telepet igaz kellő távolságból. Mindig van egy-két kóbor kutya, akit aztán az ügyvezetők (mert hát az is van) elvitettek a menhelyre vagy éppen valaki befogadta közülünk. Maxi viszont már menetrendszerint járt be a telepre, főként azokkal akik kutyát sétáltattak, csatlakozott hozzájuk és haza kísérte őket. A kutyákkal felettébb jóban volt, még a mi vadóc Frigyesünkkel is összepuszizott egy alkalommal a kerítésen keresztül pedig mindkettő fiú!  Az emberek felé már nem volt ilyen bizalommal, hiába próbálta bárki szelidíteni, nem állt kötélnek senkinek. Mire én felfedeztem a menetrendjét addigra már nevet is kapott: Maxi lett. A biztonsági őrök és egy falubeli rendszeresen etette és beszélgetett vele addigra. Nekem nagyon megtetszett a foltos bundája és gondoltam megpróbálom megszelidíteni hogy igazi gazdája lehessen. Utána jártam hogy mi történt vele eddig. Kiderült hogy előszeretettel mászik be a parkőr kutyájához, az egyik kutyát sétáltató szomszéd (fekete óriás snauzer és kis fehér pumi kettőse) kertjébe is betér a séták után, felfekszik a hintaágyra és ott alszik kicsit. Ekkor én is kezdtem hívogatni és vittem neki kaját először csak a cserkész kolbászt letettem a földre este amikor arra járt. 20 méterre szaladt amikor meglátta hogy kimegyek a kerítésen kívül, de várt és amikor látta hogy elmentem be a házba odament és megette. Másnap moziban voltam ugyanabban az időben és éjjel 11-re értem haza. Maxi már várt a sarkon és amint beálltam a kocsival kíváncsian nézett hogy ma is kap-e enni.

Hát így kezdődött a kettőnk sztorija. Minden este 7-8 között megjelent a körútján és várta a vacsorát. Később már kapott egy külön tányért amin a saját szaga lehetett. Két hétig minden este vacsora, és utána egy kis beszélgetés vele. Egyre közelebb jött. Ült a kapubejárónál és nézett, szerette ha valaki foglalkozik vele, csak ne közelítsen. Az utolsó napokban az elutazásom előtt már egy méteres távolságra sikerült rövidítenünk a közöttünk lévő távot. Sőt egy délután a kapubejárónkra le is feküdt, összegömbölyödött és aludt pár percet. Ami azért nagy szó, mert még evés közben is folyton körbe kémlelt hogy honnan érkezik veszély.

Látogatta a szomszédok kertjét is ahol kutya volt és ismerekedett, eszegetett. Annyira felbátorodott hogy az utolsó napokban sajnos már volt akit megugatott ha az ő vélt territóriumához közelített. Tudtam hogy ez baj, de nekem sajnos el kellett utaznom egy hétre a nagyihoz mert őt meg megműtötték.

Mielőtt útra keltem beszéltem a biztonsági őrökkel hogy engedjék be a Foxi mentőket akikkel már tartottam a kapcsolatot hogy mi tévő legyek, beszéltem a gödöllői menhellyel hogy ha befogom akkor befogadják, beszéltem az ügyvezetőnkkel hogy addig ne bántsa míg nem vagyok itthon és beszéltem a kripli szomszéddal hogy egy hétig ő is legyen türelemmel, jövök haza és elviszem Maxit. A Papámat "beidomítottam" hogy Maxit etesse, vettem külön kaját is neki, kikészítettem a tányérját.

Minden szépen működött is nélkülem, Frigyes és a Papám esténként lesték Maxit és etették is. Ámde eljött a múlt hét keddje (csütörtökön jöttem haza) és a kripli szomszéd rádöbbent hogy tüzel Dorka a vizsla. Én ezt már vagy egy hete tudtam, láttam a jeleit, de akkor amikor mondtam csak legyintett hogy áááá nem is. Dorkát folyton "felcsinálják" a kutyák, kóborok és falubeliek. A gazdái nem igazán törődnek ilyen téren vele, csak siránkoznak amikor megesik. Szóval kedden aztán beindultak és felhívták az önkormányzatunkat és azok pedig kiküldték a váci menhelyeseket hogy fogják be Maxit mert próbálkozik a Dorkánál. Eleddig nem sikerült senkinek befognia Maxit ébren, pedig próbálta sintér, menhelyes, vadász is. Most a menhelyesek kijöttek altatós étellel és próbálták megfogni Maxit. De ő okosan nem hagyta magát, illetve a sétáltatós szomszéd segített is neki mert elcsalta a befogóktól. Igen ám de nem csak Maxi hanem egy másik parkfalus foxi Fickó is bepróbálkozott Dorkánál. Az ő gazdáival igen jó viszonyban vannak, hetente összejárnak a  kripli szomszédék. Hirtelen ötlettől vezérve gondoltak egy nagyot.... ÉS ELVITETTÉK A JÓBARÁTJUK FOXIJÁT FICKÓT A MENHELYESEKKEL FÉNYES DÉLELŐTT AZZAL HOGY MINEK KÓBOROL!!!!  Tudni kell hogy ez a foxi teljesen ellentéte Maxinak, mindenkihez odamegy, bújik, örül és odavan az emberért. Az akció után a kripli szomszéd felhívott telefonon és kész mázli hogy nem vezetés közben vettem fel, mert tuti felcsavarodtam volna a fára ha ezt meghallom! Büszkén újságolta hogy mi történt és hogy este beeteti Maxit is. Kértem hogy vigyázzon rá, de bíztam benne hogy olyan rossz az idő hogy nem megy be a parkfaluba este Maxi a zuhogó eső miatt. Ekkor még szépen beszéltem vele, mert aggódtam a távolból Maxi miatt. Aztán másnap megtudtam hogy éjjel!!!! beetette Maxit és nem a kertjében, hanem az utcán! Így aztán hajkurászták folyton hogy hol alszik el hogy elvigyék és kikössék éjszakára. Ami persze nonszensz mert fedett meleg helyen kellene lennie az altatás után és nem éjszaka... Éjjel aztán mikor elaludt akkor az parkfalu őrével fogatta meg, tette dobozba amit kölcsönkért. Közben a szegény foxis szomszéd is hazaért és kereste a kutyáját. A másik kutyájával elindultak sétálni hátha valahol csavarog és megtalálják. A kripli szomszéd nem mondta meg neki hogy elvitette a menhelyesekkel, hanem csak lapult. A biztonsági őr mondta meg neki miközben vitte Maxinak a dobozt, hogy mintha azt a foxit vitték volna el délelőtt... A foxis szomszéd bepattant a kocsijába és mivel már Maxi aludt és tudta hogy nem jó kezekben van a kripli szomszédéknál, másrészt úgyis oda kerülne ahová az övé, hát elvitte be Maxit Vácra és elhozta az ő foxiját Vácról. Mindezt persze éjjel!

Tiszta ideg voltam, de hát gondoltam hogy menhely és jó helye lesz ott. Pénteken aztán amikor már egész nap itthon voltam, felhívtam a váci menhelyet és kérdeztem mikor látogathatnám meg Maxit. A válaszuk: minek?  Én erre csak dadogni tudtam, hogy mert ismerem, mert talán jó lenne neki, mert, mert.... Egy ideges hang közölte hogy akkor ma már ne, de holnap ha ragaszkodom hozzá kimehetek. Kérdeztem hogy mi van vele, mire közölte hogy fogalma sincs, mert azóta ki sem jött a házából hogy bevitték. Szombaton aztán elindultam Vácra és kisebb eltévedés után odataláltam. A szag simán odavezetett... Egy mocskos telek, az első részen két nagy kenel tele kutyával és néhány kutyaházzal. Az egyik fedett volt, a másik szabadba nézett. A dülöngélő ház ajtaján bekopogtam de nem jöttek ki. Aztán az egyik közepes testű kutya átpréselte magát a kerítésen de beakadt a lába és a feje, fejhangon visított... Ekkor kirohantak és ordítoztak a kutyával minősíthetetlen hangon hogy most a lábad miatt orvost kell hívni... Már vele egy kicsit kedvesebbek voltak, és hátra vittek a hátsó kenelekhez ami a gyepmesteri telepet jelképezte. Ide kerülnek a befogott kutyák karanténba. Maxi egyedül volt egy 1*2 méteres kenelben, annak a legtávolabbi sarkába beékelődve és iszonyatosan remegve. Kinyitották nekem a kenelt és mondták hogy nyugodtan másszak be. Vittem neki a tányérját, a cserkész kolbászt amit annyira szeret. Láttam a szemében hogy megismer, de oly mindegynek érezte hogy ott vagyok-e vagy sem, rettegett. 20 percig beszéltem hozzá, igyekeztem nem bőgni, ugyanazokat mondtam neki mintha az utcán találkoztam volna vele. Mindeközben a többi kenelben a kutyák marták egymást szó szerint... Nem tudtam egy centit sem kijjebb csalogatni, a cserkész falatokat a tányérból kivéve egyesével gurítottam az orra elé. Ami nem került oda mert bénán mellé céloztam, azért iszonyatosan lassan és félve nyújtotta ki a nyakát. Kérdeztem hogy mi lesz a sorsa, mondták hogy 2 hétig tartják elkülönítőben, majd kikerül oda a nagy kenelekbe a többi kutya közé. Azt is mondták hogy ott még foxi nem maradt meg élve...

Kiborultam. Végig bőgtem a hazafelé tartó 39 kilométert, pedig egyedül voltam és én vezettem. Minden reményem, hogy ez egy igazi menhely elszállt.

Másnap találkoztam Fickó foxi gazdáival és ők még hozzátettek a történethez annyit, hogy a szokásos heti bulit náluk tartották és a kripli szomszédék is voltak olyan pofátlanok és elmentek hozzájuk. Minden lelkiismereti furdalás nélkül komoly hangon előadták, hogy dehát nekik joguk volt elvitetni Fickót mert nem volt rajta nyakörv és az ő kutyájuk tüzel!

Hétfőn aztán felhívtam a gödöllői menhelyes férfit és őszintén bevallottam hogy mi a helyzet. Ő pedig azt mondta hogy nekem megígérte, tehát tartja magát az ígéretéhez: befogadja Maxit ha beviszem. Egy egész hegynyi szikla gördült le a szívemről, holott még közel sincs a megoldás! Ma sikerült a postásunk segítségével kutya hordozó dobozra is ígéretet kapnom, holnap már lehet hogy itt is lesz. Felhívtam a váciakat is hogy holnap kimennék beszélni velük Maxiról, ugyanazt a választ kaptam: minek? Ma már azt mondták hogy a karantén idejének lejártáig nem adják ki nekem, pedig nem ezt mondták személyesen... A ciki az hogy a karantén lejárta után pedig ugye berakják a nagykenelbe.

A ma esti helyzet az, hogy szombat reggel akár akárják, akár nem kimegyek Vácra és személyesen - akár pénzzel is korrumpálva őket - lebeszélem hogy szerda reggel én elmegyek Maxiért és NE, nagyon NE rakják át addig. Meg kell beszélnem velük azt is hogy akkor már kábítsák el addigra, hogy el tudjam hozni.

Epilógus: a telefonokban amikor a kripli szomszéddal beszéltem a távolból bűbáj voltam. De a szombati menhely látogatás után már gyűlöltem őket. Tegnap aztán rám köszöntek az udvarukból és én viszonzás nélkül hátat fordítotam és bejöttem a házba. Itt bent döbbentem rá hogy minek is húzom az időt... átmentem, becsöngettem és közöltem hogy többet hozzám ne szóljon, nem biztos hogy valaha is megbocsátom amit tettek. Mindezt sírásba hajló hangon. Mire visszakérdezett: de mégis mit? Elpattant bennem valami... akik ismertek személyesen tudjátok hogy nem vagyok egy agresszív nyuszi, sőt! De akkor és ott, nos ordítottam, nagyon ordítottam még magamon is meglepődtem. A fejéhez vágtam hogy Maxi még hagyján, de Fickó?! Próbált ő védekezni hogy mert a kutyája, mert nem is ő, de nem érdekelt. A vicc az egészben az, hogy míg Maxi tönkretételével volt elfoglalva a kutyája már 4 napja nem evett és nem ivott, csütörtök reggelre vért hányt és kiderült hogy kullancs van benne amitől nagyon beteg lett. Mert ugye minden fontosabb...

Leírtam ide a történetet, mert többen kérdezték mi lett a sorsa a kis foltosnak. Majd még folytatom ha történik valami. Bocsánat mindenkitől akit bánt, sért vagy csak elszomorít ez a történet .