Miért is hallgattam ennyire

Szóval az úgy volt... Sokan tudjátok hogy nekünk volt egy kutyánk Frigyes. Még ő előtte volt egy német vizslánk is Snoopy. Tulajdonképpen amióta kertes házban lakunk még nem volt olyan hogy valamilyen bundás ne uralta volna az életünket. De áprilisban aztán itthagyott minket Frigyes és üres lett a lakás. S nem csak az, az életem is. Persze tudom ezt férjjel, gyerekkel szokták az emberek orvosolni, de nekem ugye egyik sincs. Az életemben is káosz lett a szokásos menetrend felborult.

De aztán egyszercsak kaptam egy levelet hogy a debreceni menhelyen van két csokibarna vizsla. Már a képek alapján is beléjük szerettem, de aztán két héttel ezelőtt le is mentem megnézni őket. Heni és Sofie tündériek voltak, de mi indultunk nyaralni ugye. Az édesapám is kategórikusan nemet mondott, most még nem lesz kutyánk felkiáltással. Aztán kiderült az egy hét pihenés alatt hogy azért nem szeretne mert kivételesen tervezetten, fajtiszta vizslát és majd ősszel mert még az idei nyáron nyaralna egyet. De hát látta rajtam hogy a két vizsla a menehelyen nagyon beleköltözött a szívembe.

Így aztán ma leutaztunk Debrecenben és íme az eredmény  :

Persze az első nap még a próbálkozásokról szól, akinek van kutyája tudja: mit szabad és mit nem. Kanapé kutya és mindenhová felmászik, mesterien nyitogatja az ajtókat és hát a kaja központi kérdés nála a menhelyi léte miatt is. De a Papámmal első látásra egymásba szerettek s a hazavezető utat is jól bírta, bújos kis cukorfalat. Talán azt nem tudjátok rólam, hogy Vízöntő jegyben születtem és mint ilyen kicsit ambivalens érzéseim vannak. Minden fontos dolgot akarok is meg nem is egyszerre. Nagy szerettem volna Sofie-t, de most van egy olyan hülye érzésem is hogy jaj de most akkor tényleg itt van és mi lesz éjszaka, és miért nyitogatja az ajtókat és fekszik fel ha mondtuk neki hogy nem lehet. De ezt majd elmúlik nálam és ha jól alakul az éjszaka holnap reggel már ugyanolyan boldogan ugrunk egymás nyakába . Egyszóval happy az élet nálunk, újra kutyások vagyunk ! S ráadásul a tévében pont a kedvenc filmem megy a boszorkányokról .

Szép jó éjszakát mindenkinek!

Ha én egyszer kiteszem a lábamat...

Múlt héten szerdán már nem volt időm búcsúzkodni mert elúsztam a határidős munkákkal a nyaralás előtt az ügyfelek miatt. Így aztán csak titokban egy Pannonos előfizetéssel kukkoltalak benneteket naponta pár percre Bükfürdőről a medence partjáról.

Mutatnék én nyaralási képeket, de látom mire visszatértem "felbomlott a világ rendje"   Én is a ti hívásotokra érkeztem ide nem is oly régen. Nem feltétlen a minták voltak a lényegek, bár tagadhatatlan hogy sok szépséget láttam itt, inkább a társaságotok. Reggelente veletek kezdtem és csak utána jöhetett az APEH honlap  Sokat tanultam a hímzéseitekből, kicsit mintha beköltözhettem volna a családotokba, s sokszor csak nevetni tértünk be egymáshoz. Persze néha beleolvastam a más helyen vezetett blogjaitokba is, de ennek az oldalnak az volt a jelentősége hogy láthattam melyikőtök mit is írt az oldalára, milyen blogot vagy képtárat nyitott. Ha valami megtetszett oly szívesen osztottam meg veletek.

Nagyon szomorú vagyok hogy ennek vége, s ennek több oka is van. Pl. tényleg most tettem volna fel képeket a hímzéses táskám haladásáról, Bükfürdőn lekapott madarakról, s mert a talis képeket is oly élvezettel osztottuk meg egymással. Másrészt nekem van még egy fontos contactom... ő már ide (sem) ír többet egy ideje. Ha bánatos vagy ügyfél által felcukkolt vagyok akkor csak belépek hozzá és megnyugszom. Vagy sírok. Mikor mi jut nekem. De már nála sem láthatom rendes nagyságban a képeket, a sünis videókat nem játszhatom le, pedig nem mentettem őket mert azok az övéi és hozzá kötődnek. Bátorákos Vicáról van szó, aki nem oly régen hagyott itt minket  .

De majd lesz valahogy. Akkor szóban mesélem el hogy egy hetet töltöttem az édesapámmal Bükfürdőn. Szerdán amikor indultunk zuhogott az eső és farmerban, pulóverben ültünk a kocsiba. Mire leértünk ott strandidő volt, hülyén is néztek ránk minek öltöztünk ennyire be. A szálloda 4 csillagos volt, de én ez idő alatt egy csillagot elvettem tőlük. Internetet ígértek a szobába, csak a helye volt meg, ha kellett akkor fél órára 3000 Ft-ot kértek... A szálloda liftjei közül egy tuti nem ment állandóan, a recepciós úgy beküldött minket a faluban lévő gyógyszertárba hogy csak na, pedig tudnia kellett volna hogy hétvégén még ügyelet sincs. A fürdőbelépőt külön minden nap pluszban meg kellett hogy vegyük. Negatívum volt, bár nem a szálloda tehet róla, hogy tele voltunk németekkel. Én nem bírom sem őket, sem a nyelvüket. Jól nevelt lévén viszont tudok köszönni és megköszönni, ezek meg azt hitték én is tenyeres talpas germán menyecske vagyok, és beszéltek hozzám azon az irtózatos nyelvükön  Alig bírtam kimosni magamat, csak mosolyogtam rendesen. Aztán gondoltam itt a kánaán, Alpok-Adria Ifjúsági Játékok vette kezdetét a hét közepén. Láttam én hogy abba valami csalárd módon az olaszok is benne vannak. Jaj de örültem! De nem, ebbe a szállodába csak a horvátok és mit gondoltok? Na igen az osztrákok jöttek... Azért a végefelé már lettek magyar hangok is, végetért a suli és jöttek a családok. A szoba szomszédaink csehek vagy lengyelek voltak, szegényeket többször felébreszthettem a foci szurkolásommal . A tévé kriminális volt, pont az M1-es szemcsés volt folyton.

De ezeket leszámítva, s ha nem néztem a csillagokat jól éreztük magunkat . A szoba szép volt, a kilátás a zöld mezőre nézett és még kisvonat is közlekedett naponta többször. A strandon nem volt tumultus, voltak programok és jól le is égtem 3-szor is. Most is piros nyuszi vagyok, de ez nem meglepő. A hőség így kibírható volt, egyszer még Sárvárra is átugrottunk fürdeni, jelentem nincs egy falat árnyék sem, és nem is vettem észre a gyógyvizet. Ott a strand is drágább volt. Bükfürdőn még aquabike is volt, úgy képzeljétek el hogy beledobták a cajgákat a vízbe és ott kellett tekerni! Buggyantak . Én nem csúzdázom, de az is volt a strandon. A legjobb viszont a tömeg hiánya mellett hogy tisztára jó alakúnak érezhettem magamat, hiszen ez valóban gyógyfürdő és tele volt idősekkel akik ugye nem a jó alakukról híresek. Így aztán a hájammal és a visszereimmel (azok is vannak...) meg a stíráimmal tiszta jó nő voltam . Hapsi így aztán nem is jöhetett szóba a korkülönönbségek miatt. A ruházatom kicsit hiányos votl a bőröndben, lévén a nyaralás előtti napokban sikerült még a fürdőruhákra is szert tennem hosszas bevásárlási hajsza után. A strandon aztán kaptam magamra rövid nacit és még nem is iszonyú rondákat !!! A napozó matracunk nagyon jó vétel volt, több szivacs darab van összedolgozva egy hosszú csíkká hogy összehajtható is legyen. A kedvenc napozó ágyunkat is megtaláltuk, teljesen hanyat dobhatod magadat benne. Igaz én olvasásra és hímzésre használtam, a napot hanyagoltam s még így is sikerült 3-szor leégnem. A rekreációs parkban lézengtünk ami nem a csúzdával megspékeltet jelenti itt hanem az öregekre való tekintettel a dögönyöző, masszírozó részt ami nagyrészt még fedett is mint gyógyvíz. Azért nekem volt egy sebes folyó is ahol vitt körbe-körbe a víz.

A mérleggel még itthon nem kerültem barátságba, nem mertem megközelíteni a sok fagyi, süti, palacsinta okán sem. Az állatvilág is túlélte hála Ritának a takarító lánynak aki szorgalmasan és önként jött etetni, azzal a felkiáltással hogy "Jaj nehogy éhen haljanak!" Én mondtam a halaknak hogy fityisz az orrukra, én vettem egy hetes tabletát, eszi nem eszi nem kap mást. A teknőcök pedig kibírják egy hétig kaja nélkül.

Jelentem nálunk a hűtő üres, a Food sem hoz a héten kaját, éhen fogok halni . Az imént fogtam magam és behúztam a bőröndömet a fürdőszobába és ott rögtön a gépbe raktam a mosnivalót. Nem majd én kiveszem és külön becipelem, a frászt. A vitt hímzéseimmel is jól haladtam, a Calender Cats-ben Carol kendőjén a cserepet hímeztem meg, a Magazinossal is előrébb kerültem és a táskás SAL-ban is van már egy mintaegység rajta. A fehér szín nem jött be és nem ütött el eléggé az anyagtól tehát annak nem is kezdtem neki.

Kimosott a gép megyek is teregetni. Én tökélyre fejlesztettem az idén a nyaralást, a céges mobilomat nem vittem el és nem is fogom bekapcsolni hétfőig, sőt addig a céges e-mailjeimet sem olvasom el. Tehát itthon vagyok de nem dolgozom csak veletek csicsergek, hímzek és éhezem .

A kutya kérdésről most még nem mesélek, majd talán a hétvégén, talán...