Halloween

Még mindig nem a "kipécéztek" játék bejegyzésem következik, azon még gondolkoznom kell. Arról mesélnék inkább hogy milyen volt a péntek esténk. Sokan tudjátok, de azért leírom egy faluvégi parkfaluban lakunk, ahol inkább a középosztály építkezett. Én szeretem az ünnepeket, főként a vidámakat, ezért nincs ellenemre ez az ijesztegetős amerikán ünnep sem. Tudom hogy ez nem igazán illik a mi kultúránkba, de talán ez még a legkisebb vétek.

Két évvel ezelőtt kezdődött a vándorlás, akkor még csak egy csapatnyi legény jött a cukorért. Ez az ami nálunk nincs sosem. Sütik és cukros vizek vannak, de cukor nincs. Mit volt mit tenni, kaptak nyuszicsokit még húsvétról. Túlélhették ezt a kalandot, mert aztán tavaly is jöttek. De vakra futottak mert én bár nagyon készültem, de elszámoltam magamat és csak november 1-én érkeztem haza a nagyitól. Egy kazal cukor rajtunk ragadt (még most is van belőle).

Ebben az évben aztán nagyon készültem, vettem egy csomó előre becsomagolt cukrot, kitettem egy ijesztő mécsestartót világításnak a kapura, a másik tartó oszlopra a boszi sapkáim egyikét és a postaládára cukorból nyakláncot. Sötétedés után aztán megjelent az első csapat. Egy tucat kispasi ijesztő álarcban követelte a cukrot vagy átkot szór ránk. Ez jó vicc mert én meg boszi vagyok (ezt majd a kipécéztek blogban), de most kivételesen nem a boszi sapkámat, hanem a világítós ördögszarvaimat öltöttem fel a fogadásukra. Kérdezték mennyit vehetnek, mondtam hogy amennyit akarnak, így az egész tálat kiürítették. Sofie nem hazudtolta meg magát, ő volt a legijesztőbb az ugatásával . A Papám közölte hogy ennyi volt, egy csapat érkezett tavaly is. Feltöltöttem biztos ami biztos megint a tálat a maradék cukorral és leültem hímezni. Nem telt el fél óra, újabb csengetés. Sofie rohan mert már az első alkalommal sem értette hogyan is van az hogy nem hoznak kaját hanem visznek?! Ekkor jött 3 boszi, ők mint ahogy egy lányhoz illik illedelmesen vételeztek a cukorból. Jó gondoltam akkor beleteszem a tálba a tejkaramelláimat amit magamnak vettem nosztalgiából. Esmét hímezni kezdtem. Látom ám hogy Sofie már fülel és indul ugatni mert amit gyerek hangot hallott gondolta újabb csapat jön a szajréért. Nem tévedett, megint egy csapatnyi gyerek. Már alig tudtam a szarvaimat felkapni oly gyorsan hogy ne szaladjanak el a mi házi rémünktől. Ők már a végét kapták 3 szem cukor maradt a kis ördögök után.  Lazán megjegyezték hogy ők kapták ma a legtöbbet, amit ott nem értettem csak akkor amikor bejöttem: az első csapat jött vissza kibővülve egy-két kibiccel. No gondoltam ennél több gyerek nem lakik itt, vége a busójárásnak. Végszükségre a maradék cukor mellé biggyesztettem a Magazinban is megjelent plasztikra hímzett világítós csillagokat és a boszorkányt. Nem hittem a fülemnek amikor 4-szerre is megszólalt a csengő. Kimentem és megint egy tucat gyerekkel találtam szembe magamat. Itt gáz volt már mert cukor alig, még a postaládáról is le vettük ami fent volt, így sem jutott mindenkinek. Sajnáltam őket mert voltak egészen kicsik is közöttük, de hát ekkor már este 7 óra volt, későn jöttek.

Ezek után gondoltam hogy másnapra pót Halloween-t hirdetek és kitáblázom hogy akinek előző nap nem jutott az szombaton kap csokis sütit. Aztán elment a szombat mindenfélével, nem sütöttem, lévén a Papám egy rakat kaját - köztük dobostortát - hozott a nagyitól amikor lement a temetőbe vidékre. Jött az este és csengettek. Gyanús volt amikor a zseblámpa fényét láttam a kapuban: ismét egy csapat rémgyerek. Mondtam neki hogy tegnap volt az ünnep és nekem már tényleg nincs egy falat cukrom sem. Hivatkoztak a mamájukra aki azt mondta hogy ma is az van... kattogott az agyam rendesen, mondták hogy gyümölcs is jó lesz (hahaha nálunk ilyen?), ekkor jutott eszembe hogy a nagyi küldött kis pogácsákat. A kis ördögök ennek is nagyon örültek.

Bevallom strapás volt így visszagondolva, nem is gondoltam volna hogy ennyi apróság lakik itt. Igaz mi a fenti részen lakunk ahol idősebbek építettek, nem sűrűn járnak erre cseperedők. Jövőre vehetek dupla adagot mert tuti biztos hogy megtetszett neki ez a jelmezesdi és a sok kis ál Harry Potter és Sikoly jelentkezik majd a szajréért.

Sofie azóta is azon töri az oktondi fejét hogy miként lehet hogy ezek elvihették innen a kaját . Azt azért mondanom kell hogy bár a lányok nem jöttek rá azonnal mi az ami világít, de nagyon örültek a világítós fonallal készített boszorkánynak és csillagoknak .

Holnap majd mesélek magamról is, a sok szíves invitálásnak eleget téve.